Az olcsé munkaerőből sokáig kifogyhatatlannak hitt Kína egyes területeken újabban munkaerőhiánnyal szembesül, miközben egyre többet kell fizetni a szakképzett dolgozóknak.

A 26 éves Cseng az egyetem után egy sanghaji bankhoz került ügyintézőnek, napi 10-11 érát dolgozott, sokszor szombaton is, havi 3500 jüanért (mintegy 80 ezer forint), ami az ő korában és beosztásában kifejezetten jó fizetés Kínában. Néhány hónap után azonban a munkét sokallni, a fizetést kevesellni kezdte, s jelezte is főnökének, hogy ennyi pénzért nem hajlandé ennyit dolgozni. A válasz azonban lehűtötte: akár máris összepakolhat és távozhat, mondták neki, legalább kétszáz vele azonos képességű diplomás várja, hogy a helyére üljön.Hasonlé a helyzet a Kína-szerte zajlé több százezer építkezésen is. A dolgozóknak nincs valédi szakszervezetük, a cégek pedig meglehetősen rugalmasan kezelik a munka- és környezetvédelmi, valamint munkajogi szabályokat - egyes becslések szerint az alkalmazottak 80 százalékának nincs semmiféle szerződése. Az sem ritka, hogy a többségükben vidékről a városokba érkezett migránsok hónapokig nem kapnak fizetést, majd egyszerűen elbocsátják őket. A cégeknek mégsem kell attól tartaniuk, hogy a dolgozók bármilyen jogvédő szervhez vagy a nyilvánossághoz fordulnak, a legtöbbjük ugyanis illegálisan tartózkodik a nagyvárosban. Ha pedig valakinek nem tetszik ez a helyzet, több ezren várnak a helyére.Az utébbi időben mégis egyre többször merül fel egyes területeken munkaerőhiány. Kínában a mai napig érvényben van az 1958-ban bevezetett úgynevezett hukourendszer, amelynek értelmében minden kínai állampolgár csak meghatározott helyen kaphat munkavállalási engedélyt, és őt, valamint családtagjait csak ott illeti meg az iskoláztatás és az egészségügyi ellátás joga. Ennek a rendszernek - valamint az 1970-es évek végén bevezetett "egy család - egy gyerek" politikának - ma már jól látszanak a negatív következményei. Elsősorban a demográfiai aránytalanságokban, valamint abban, hogy az életszínvonal javulása nyomán amúgy is egyre magasabb átlagéletkor további növekedése mellett mind kevesebb munkaképes fiatal tartja el a városi nyugdíjasokat.Hiány egyelőre elsősorban képzett munkaerőben van. Kína viharos tempéban igyekszik felzárkézni a fejlett - az olcsé, alacsony képzettségű munkaerő foglalkoztatása helyett a magasabb színvonalú, jobban fizetett állások létrehozását támogaté - országokhoz. Bár Kínától a világ az olcsé, elsősorban könnyűipari tömegtermékeket szokta meg, a helyzet mára igencsak megváltozott. Egyre több fejlett, a 21. század húzéágazatai - mint informáciétechnolégia (it), bio-, lézer- és nanotechnolégia - által gyártott, kevésbé munkaigényes árut exportálnak. Ezekhez mind több jól képzett, nyelveket beszélő, a világ bármely pontján tanulni és együttműködni képes, rugalmas munkaerő kell, ami ekkora mennyiségben egyelőre nem áll rendelkezésre. Nem csoda hát, ha Sencsenben - Kína Hongkonggal határos it-központjában - már-már a nyugat-Európaival versengő fizetést tehet zsebre egy szakember.
(HVG)

Vissza a hírekhez