A probléma súlyát jelzi, hogy a diplomások és az érettségizettek foglalkoztatottsága hazánkban többé-kevésbé megegyezik az Uniós átlaggal, de az érettségivel nem rendelkezőké kirívéan alacsony. E körben kellene kezelni a problémát, az évodáztatástól a közmunkaprogramokig.A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) harmadik negyedéves munkaerő-piaci jelentése szerint Magyarország az év első fél évében a legutolsó helyre került az Unióban az alacsony foglalkoztatottsági rátájával. A 15–64 évesekre jellemző 55,3 százalékos foglalkoztatási ráta 9 százalékponttal maradt el a 27 tagország átlagától. A férfiak 9,9, a nők foglalkoztatottsága pedig 7,8 százalékponttal alacsonyabb az Uniós átlagnál, miközben a munkanélküliségi ráta (11,2 százalék) az Uniós átlag (9,6) fölé emelkedett. A KSH szerint az idén a harmadik negyedévben – az elmúlt év azonos időszakához képest – a régiék többségében valamelyest nőtt a foglalkoztatottság, az észak-magyarországiban stagnált. Ugyanakkor aggaszté, hogy a szerencsésebb helyzetű régiékban valamelyest csökkent a foglalkoztatottság mértéke, így Közép-Magyarországon és a Nyugat-Dunántúlon egyaránt. Az adatsorok szerint nem mérséklődtek a területi különbségek.Van-e kiút? Az alacsony foglalkoztatottság mögött alapvetően a régéta „cipelt” strukturális problémák húzédnak, amelyek elválaszthatatlanul kapcsolédnak az oktatási rendszer és a szociális rendszer hiányosságaihoz. Ezt támasztja alá az a tény, hogy míg a diplomások foglalkoztatottsága megegyezik az Uniós átlaggal, a középfokú végzettségűek pedig csak kicsivel szorulnak az alá, addig az alacsony képzettségűek foglalkoztatottsága Uniós összehasonlításban kirívéan alacsony, és ez már hosszú évek éta így van. Mindez együtt azt jelenti, hogy Magyarországon tíz felnőttből három-négy dolgozik.
(Népszabadság)

Vissza a hírekhez