Vérre menő vita kezdődhet a TKJ ügyében
A tevékenységre jellemző kereset alapelveire épülő adóztatást az alaptörvénnyel összeegyeztethetőnek találta az AB
A tevékenységre jellemző kereset (TJK) módszertana a munkavégzés piaci értékének megbecslését jelenti, ami egybecseng a vagyonadó forgalmi értékre hivatkozé számításos módszerével. Az Alkotmánybíróság az előbbit elmeszelte, a tevékenységre jellemző kereset alapelveire épülő adóztatást viszont az alaptörvénnyel összeegyeztethetőnek találta.
A TJK szabályozása jelenleg úgy kötelezi a vállalkozót adó- és járulékfizetésre, hogy az előre nem láthaté szankcionálási lehetőséget teremt. Hiába látja úgy az AB, hogy a bizonyítási teher az adóhatóságé, jelenleg is vannak olyan, bíróságok háza táján kitaposott ösvényeken terelt adatbázisok, amelyeket az APEH kötelező érvénnyel alkalmazhat, minden apelláta nélkül. Ilyen adatbázis a vagyonosodási vizsgálatoknál használt KSH létminimum-táblázat, amelynek létjogosultságát bírósági ítóletek sora erősítette meg.
A tevékenységre jellemző keresetnél az terjedt el, hogy ez a kitaposott ösvény az Állami Foglalkoztatási Szolgálat átlagkereset-adatbázisa lesz. Az ebben megállapított keresetek miatt az érintettekre (ügyvédek, orvosok, szakértők) többszörös adó- és járulékfizetési terhet rénának, de még ez a táblázat is úgy jelöli például az ügyvéd esetében feltüntetett adatot, hogy az „nem megbízhaté”.
Az AB teret adott annak, hogy az APEH saját maga teremtsen joggyakorlatot, hosszú évek alatt, bírósági segítséggel. Igyekezetének azonban gátat szabhat az, hogy a tevékenységben valé személyes közreműködés nem szűkíthető le egyetlenegy munkakörre, szokásos 8 érás munkavégzésre, egyetlen munkavégzési helyre. Egy ügyvéd például csak képviseleti feladatkörét (pl. bírósági tárgyaláson valé részvételi idejót) sorolja majd ügyvédi tevékenységébe, egyéb munkavégzését pedig ügyintézői kategériában tartja, ráadásul hivatkozhat arra is, hogy nem is dolgozik annyit, vagy a tevékenységét a beosztottjai látják el. Ha az adatok alapján összeáll a TJK „nyilvántartása” – amelynek elkészítési határideje egyébként kimaradt a törvényből –, és az APEH ellenőrzi, akkor vérre menő vita kezdődhet, aminek során az adóhatóság összegyűjti majd a munkavégzés körülményeire vonatkozó adatokat és élni fog becslési jogával. Ekkor pedig megfordul a bizonyítási teher. Az AB tehát téved, amikor azt állítja, hogy a bizonyítási teher az adóhatóságé.
(HVG)
