2010.02.17.
Utasítási jog
Az előírt munkavégzés szándékos megtagadása súlyos megítélés alá esik
A munkaviszonynak egyik alapvető ismérve az alá-fölé rendeltségi viszony, ahogy az irányítási utasítási és ellenőrzési jog is. Így aztán teljesen természetes a Munka Törvénykönyve 104. §-ának ama előírása, hogy a munkavállaló a munkét a munkáltató utasítása szerint köteles ellátni.
Ha beletekintünk az elmúlt 20 év munkajogi pereibe számtalan példát tudnánk hozni, mikor is a munkadó utasításának a megszegése megalapozta a rendkívüli felmondást. (Pl. a BH1999. 532. sz. döntés kimondja, hogy az előírt munkavégzés szándékos megtagadása súlyos megítólés alá esik, különösen olyan esetben, amikor a teljesítésnek nincs számba vehető akadálya.)
Sőt a BH1999. 425. számú döntés szerint a munkáltatótól az sem várhaté el, hogy a munkavégzési kötelezettség folyamatos megtagadása ellenére megengedje a munkavállaló jelenlétét a munkahelyen, amikor az nem akar munkét végezni, csupán a jelenléti ívet írja alá illetve, hogy a munkáltató utasítását hosszabb időn keresztül megtagadó munkavállalónak a munkáltató lehetőséget biztosítson arra: a munka felvételét illetően esetleg, valamikor megváltoztathassa az álláspontját.
Természetesen azonban a munkáltató sem járhat el kényúrként, illetve ezt elkerülendő a már említett 104. § további bekezdései meghatározzák azokat az eseteket, amikor munkavállaló ellentmondhat vagy köteles ellentmondani.
Tehát:
Nem köteles a munkavállaló teljesíteni az utasítást, ha annak végrehajtása jogszabályba vagy munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik. Például egy bolti pénztárost nem kötelezhet arra a munkáltatója, hogy ne tegyen eleget nyugtadási kötelezettségének. (Annál is inkább, mert ebben az esetben az alkalmazott is bírsággal sújthaté.)
Vagy, (hogy egy konkrét példát is hozzunk) ha a felek a munkaszerződésben megjelölt munkavégzési hely módosításában nem állapodtak meg, a munkavállaló a munkáltató egyoldalú munkaszerződés-módosításnak minősülő utasításának nem köteles eleget tenni; és a munkáltató emiatt nem szüntetheti meg rendkívüli felmondással a munkavállaló munkaviszonyát (BH.2003. 297)
Ha az utasítás végrehajtása kárt idézhet elő és a munkavállaló ezzel számolhat, köteles erre az utasítást adó figyelmét felhívni, viszont esetben az utasítás teljesítését azonban nem tagadhatja meg.
Például egy benzinkút vezetője utasította a beosztottját, hogy az auté-pálya matricát csak forintért árusíthatja. Ez nyilvánvaléan sok vevőt zárt ki a vásárlásból és ez kárt okozott a munkáltatónak. A benzinkutas viszont nem csak "figyelmeztette" a főnökét, hanem felülbírálva az utasítást, külföldi fizetőeszközért is értékesített matricát. Emiatt rendkívüli felmondással elbocsátották, amit a bíróság a későbbiekben jóváhagyott. (BH2003. 263)
A munkavállaló köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Az utasítás jogszerű megtagadása nem menti fel azonban a munkavállalót az alél, hogy munkavégzés céljából továbbra is rendelkezésre álljon, és a jogszerű utasításokat teljesítse.
Ez az eset többnyire a munkavédelmi szabályok betartásával, illetve be nem tartásával függ össze. Más személy testi épségét, egészségét veszélyeztető utasítást a dolgozó megtagadhat, de továbbra is rendelkezésre kell állnia, a munkáltató jogszerű utasításainak pedig eleget kell tennie. (EBH2004.1153.)
Amennyiben a munkavállaló az utasítás teljesítésének jogszerű megtagadása következtében nem végez munkét, a kieső időre távolléti díjra jogosult.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)
G
Munkavilága a Google-ben
Ha később is gyorsan szeretnéd megtalálni ezt az oldalt, keress rá a Google-ben:
munkavilaga.hu
Megnyitás Google keresésben →