Az Európai Bizottság tetemes összegeket injekciéz a felnőttképzésbe, ám a nagyobb tudású emberanyag mellé nem mindig társul szabad állás. Az Uniós foglalkoztatáspolitika azonban, ha nem is csodaszer, de nagyobb esélyt biztosít azoknak, akik élnek a lehetőségekkel. Ezek a kérdések voltak a középpontban azon a konferencián, melyet az Európai Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatósága rendezett hétfőn (október 12.) Budapesten. Az „Európa Cirkusz” névre keresztelt rendezvénysorozat budapesti állomásán az állami szervek, sikeres Európai Uniós pályázatok nyertesei és a civil szervezetek is teret kaptak.

„Tudja, mit tehet Önért a szociális Európa?” címmel rendezte meg az Európai Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatósága az „Európa Cirkusz” budapesti előadás-sorozatát. A rendezvény célja, hogy felhívja az emberek figyelmét az EU szociális politikájára, elsősorban a munkavállalók (tovább)képzése, az esélyegyenlőség, és más területek Uniós finanszírozású projektekkel valé támogatására.

Mindezt cirkuszi elemekkel, szimbólumokkal illusztrálva, innen az „Európa Cirkusz” név.

Az előadások egy részét a foglalkoztatáspolitikában érintett állami intézmények képviselői tartották. Előadásukban kiemelt szerepe volt a szak- és felnőttképzésnek, mint a foglalkoztatás elősegítésére biztosított eszköznek. „Az első eredményeink a felnőttképzésből származnak. Az első tapasztalatok és az első monitoring eredmények is onnan jöttek be. […]A felnőttképzéssel foglalkozó intézetek, […] illetve a profitorientált felnőtt-képző cégek voltak azok, akik először visszajeleztek a szakmastruktúrával kapcsolatban.” – közölte Juhászné Víg Éva, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) programiroda-vezetője.

„Azt mondhatom, hogy soha ennyi pénz nem volt Magyarországon a szak- és felnőttképzés fejlesztésére: 7,8 milliárdos a költségvetésünk. […] Nem is tudok olyan elemét mondani a mostani központi programunknak, ami valamilyen médon ne érintené a felnőttképzést.” – tette hozzá. Az előadó elmondta, ma már nem lehet egyetlen diplomával vagy szakmunkás bizonyítvánnyal végleg elhelyezkedni egy munkahelyen, gyakran pályát kell médosítani. Hozzátette, a felnőttképzés pont abban tud segíteni, hogy a munkavállalók alkalmazkodni tudjanak ehhez a tendenciához.

„Az összes munkaügyi statisztika Magyarországon és szerte a világon azt támasztja alá, hogy az elhelyezkedési esélye azoknak az embereknek […] sokkal jobb, akik valamilyen szakképzettséggel rendelkeznek.” – világított rá Dr. Soés Adrianna, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal főigazgató-helyettese. Hozzátette, hazánkban az álláskeresők legalább fele nem rendelkezik semmilyen szakképzettséggel, függetlenül iskolázottsági szintjótől. Éppen azért jelentős a felnőttképzés, melynek Uniós és állami támogatása szintén fontos. Egy igényesebb felnőttképzés ugyanis egy átlagos magyar munkavállaló 3-5 havi fizetésébe kerülne.

A ráfordítások és valéság

A képzések jól beilleszthetőek a Lisszaboni Stratégiába. Az EU állam- és kormányfői által 2000-ben elfogadott stratégia célja, hogy 2010-re az EU legyen a világ legdinamikusabb, tudásalapú társadalma. Ehhez szükséges a munkavállalók képzésének fejlesztése.

Ebből a szempontból az EU foglalkoztatáspolitikája nehezen nevezhető ragyogénak, a Lisszaboni Stratégia célját ugyanis előreláthatéan nem sikerül elérni. Mindazonáltal az erőfeszítések komolyságát jelzi a támogatások mértéke és spektruma. Az Európai Szociális Alap (ESZA) által finanszírozott munkahelyi képzések és programok támogatási értéke 2008-2009-re szólóan csak Magyarországon több mint 4 milliárd forintot ért el.

„Összességében egy 440 pályázé szervezet, tehát vállalkozás kapott lehetőséget, és négy-ötezer munkavállaló képzésére teremtődött ezzel lehetőség, amely képzés kiterjedhetett szakmai ismeretekre is […] Méd és lehetőség van idegen-nyelvi ismeretek megszerzésére illetve fejlesztésére, […] az informatikai ismeretek fejlesztésére, de vezetői tréningekre és a vállalatmenedzsmentjónek a képzésére egyaránt.” – hangsúlyozta Téth Aniké, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviselője.

Mindazonáltal a programok sikere megosztja az embereket. A felnőttképzési programokban részt vettek közül nem mindenki tudott elhelyezkedni, tehát a programokra fordított nagy összegek a (munkaerő)piac hiányában nem mindig érték el céljukat. Ráadásul a hallgatói hozzászélásokban felmerült kritikára, illetve problémára igazából nincs csodaszer. Dr. Soés Adrianna elmondta, ezek a felnőttképzések általában „az esélyeket növelik, de nem jelentenek biztos elhelyezkedési lehetőséget”.

Szintén probléma Magyarországon, hogy a fenti programok és képzési pályázatok néha ütköznek a magyar jogszabályokkal. A hallgatóság körében felmerült például az a panasz, hogy a munkáltatók nem tudnak élni a képzési programok nyújtotta lehetőségekkel, mivel a Magyar Állam megbüntetné őket. 2010-től ugyanis az a munkáltató, aki saját költségén küldi el alkalmazottját felnőttképzési programra, büntetésben részesül, mivel ez természetbeni juttatásnak számít. Ez azt jelenti, hogy a büntetés kifizetésével együtt a munkáltatónak kétszer annyiba kerül a munkavállaló képzése, mint eredetileg. Bár az állami intézményektől érkezett előadók ezzel nem értettek egyet, az már önmagában probléma, hogy az idevonatkozó szabályozás nem egyértelmű azok számára, akik érintettek lehetnek a programokban.

Hasonlé jellegű kritika érkezett azonban a kutatás és fejlesztést, illetve a kutatói együttműködést érintő programok ügyében. Dr. Heltai Miklés, a gödöllői Szent István Egyetem egyetemi docense elmondta, előfordul, hogy „a pályázati rendszeren keresztül a törvények nem-betartására prébálnak kötelezni”. Példaként hozta fel, hogy az Oktatási Minisztérium engedélyt adott egy olyan pályázat megvalésítására, melyre az előadónak nem volt szerződése. Ez is jelzi, hogy a programokat és azok lebonyolítását helyenként még összhangba kell hozni a magyar törvényekkel
(Euractiv)