Az Uniós adatokat összevetve Magyarországon a legroszszabb a helyzet az alacsony iskolázottságúak foglalkoztatottságában. A munkanélküliség és a szegénység generálta problémahalmazt súlyosbítja az egyenlőtlenségeket tovább növelő iskolarendszer, így termelve újra a következő generáciék hátrányait is. Meghirdetői szerint az Út a munkához program egyfajta prébálkozás lenne arra, hogy ezt az egyre inkább kiszorulé, marginalizálédé réteget visszahozza a társadalmi vérkeringésbe, méghozzá a közmunkák segítségével.

A program "jelentősen" csökkenteni kívánja a segélyből élő aktív korúak számát. Ennek első lépéseként az önkormányzatok felülvizsgálták, kik kaptak és milyen okból rendszeres szociális segélyt. Aki munkára alkalmas, annak együttműködési kötelezettséget írnak elő, azaz a felajánlott közmunkákat el kell végeznie ahhoz, hogy az ellátási rendszerben maradjon. A rendszeres szociális segélyezettek háromnegyede az új rendszerben már úgynevezett rendelkezésre állási támogatást kap, azaz: ők mind potenciális közmunkások lehetnének. Mivel a közcélú munka szervezése az önkormányzatok feladata, ez nagyjából meg is határozza a lehetőségeket: a legnagyobb munkanélküliséggel sújtott területeken - ez az Észak-Magyarország, illetve az Észak-Alföld, ahol a segélyezettek kétharmada él - az önkormányzatok is szegények, értelemszerűen csak rosszabb feltételekkel és rövidebb időre, kevesebb embernek tudnak közmunkát biztosítani. Így számos helyen nem bővülnek a lehetőségek, inkább marad a hat érában, néhány hónapig vagy csak néhány hétig - végezhető közterületi munka a parlagfűirtástól, az ároktisztításon át a szemétszedésig. Erről szél a napokban napvilágot látott tarnaleleszi konfliktus is - az önkormányzat képtelen nyolcérás munkalehetőséget biztosítani az állástalanoknak.

Az Út a munkához program ösztönzi az önkormányzatokat, hogy inkább közmunkát adjanak, mint segélyt, ugyanis saját forrásból többet kell kigazdálkodniuk - húsz százalékot! -, ha rendelkezésre állási támogatást adnak. A közcélú foglalkoztatásnál ennél sokkal kevesebbet, mindössze az öszszes kiadás öt százalékét kell hozzátenniük a központi pénzekhez. A legtöbb helyen azonban munkaeszközökre már nem futja - így marad a sepregetés és az ároktisztítás. A szemétszedéshez nem kellenek szerszámok, nem kell drágán szakembert, projektvezetőt alkalmazni.

A január elseje éta hatályban lévő szociális törvénymódosítások és az Út a munkához eddigi tapasztalati alapján az látszik, hogy az érintettek egy része örül a lehetőségeknek, hiszen az átlag 28 500 forintos havi segély helyett a közmunka idejére, hatérás megbízás esetén, 43-45 ezer forint körül keresnek. Azoknak az embereknek viszont, akiknek még van esélyük feketemunkához jutni, ez a program jelentősen rontja a helyzetüket, mert az új szabályok kizárják a segélyezésből mindazokat, akiket feketemunkán kapnak. Pedig a segély összege annyira alacsony, hogy a feketemunkából származé jövedelmek nélkül gyakorlatilag nem lehet megélni, a közmunkák viszont átmenetiek. Ráadásul a feketemunka szakemberek szerint egyfajta kapcsolédés a munkaerőpiachoz, még ha illegálisan is, szemben a közcélú munkával, amely nem valédi és nem tartós piaci igényeket elégít ki.

Fél év tapasztalata kevés a mérlegkészítéshez, mégis felmerül a kérdés, az eddigi ismeretek alapján az Út a munkához beváltja-e a hozzáfűzött reményeket, azaz az árokkotrás, a falu csinosítgatása javíthatja-e a foglalkoztatottság strukturális problémáit. A közmunkában végzett falucsinosítgatás "társadalmi előnye": sokakat megnyugvással tölthet el, hogy íme, a segélyért dolgozni kell. Közgazdaságilag viszont semmiféle kimutathaté haszna sincs: nincs létrehozott termék, nincs hozzáadott érték, és nem segíti a segélyezettet a könnyebb elhelyezkedésben.

Ugyanez a kérdés merül föl az Uniós források esetében, azaz a kohéziés alapból megvalésulé fejlesztéseknél is. A tárcánál elismerik, az így finanszírozott megaberuházások a szükséges munkaerőigény révén munkaerő-keresletet generálnak, és így valóban hozzájárulhatnának a munkanélküliek elhelyezkedési esélyeinek javításához. A recessziét megelőző időszakban nem a közmunkaprogramokra helyezték a hangsúlyt, hanem a vállalkozók ösztönzése volt a cél, hogy azok mind több munkanélkülit alkalmazzanak. Ennek áldásos hatásai elmaradtak - állítólag épp a receszszié miatt. Amely - mint ahogy azt a tárcánál állítják - "nagyon súlyosan érintette az építőipart is, és így a meglévő munkaerő megtartása is veszélybe került. Ezt figyelembe véve úgy láttuk, hogy ennek a programnak az elindítása csak később, a beruházások felfutásával lehetséges".

A Szociális és Munkaügyi Minisztériumnál is egyetértenek Réna Péter közgazdásszal: a közfoglalkoztatást csak bizonyos ágazatokban éri meg alkalmazni. A Közmunkatanácsban az eddigi tapasztalatok alapján számoltak, és becsléseket végeztek. A munkanélküliek foglalkoztatásával zajlé programokat az állam saját tulajdonának kezelésében, fenntartásában gazdaságosabbnak tartják például az erdőművelésnél vagy a vízügyi ágazatban, mint ha ugyanazokért a munkákért a vállalkozók nyereségét, adóját és más rezsiköltségeit is ki kellene fizetni, túl a foglalkoztatás közvetlen költségein. Másfelől: a munkanélküliek számára a hat-nyolc hónapos - bejelentett, legális és nyugdíjszerző időként is figyelembe vett - foglalkoztatásnak, még ha átmeneti is, egyre nagyobb az ázsiéja. Réna Péter szerint az, hogy a tiszaroffi tározé megépítésénél nem alkalmaztak közmunkást, az egész nemzetgazdaság gyenge pontjaira irányítja a figyelmet.

Központi programok állástalanoknak

A közfoglalkoztatásról az önkormányzatok (Út a munkához program) mellett a központi közmunkaprogramok gondoskodnak. Ez utébbiak nemcsak a szociálisan részorulék, hanem valamennyi munkanélküli számára foglalkoztatási lehetőséget nyújtanak.

A központi közmunkaprogramok nyolcérás foglalkoztatással négy-nyolc hónapon át adnak munkét és képzést is, javítandé a későbbi elhelyezkedési esélyeket. Jelenleg erdőművelő, nemzetipark-fenntartási, vasúttisztasági, idegenforgalmi, autépálya-építést előkészítő, ár- és belvízvédelmi megelőző és kérházi közmunkaprogramok folynak. Összesen 5500 közmunkás dolgozik szerte az országban. E programok fenntartása a munkaerő-piaci szempontok mellett az állami tulajdon megévása, a természeti értékek megőrzése, az ár- és belvízi biztonság, valamint az idegenforgalmi fogadókészség javítása miatt is kiemelt fontosságú.
(Népszabadság)