2009.07.03.
Közcélú foglalkoztatás új szabályai
Tájékoztató a közcélú foglalkoztatás új szabályairól a szociális törvény 2009. június 1. módosításáról
A rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményét érintő törvények módosításáról és egyéb, munkaügyi szempontból szükséges intézkedésekről szóló 2009. évi XXXVIII. törvény (megjelent Magyar Közlöny 73. számában) több törvény módosítása mellett Záré rendelkezéseiben (11. §. (16) és (17) bekezdései) médosítja a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Szt.) 36. §-ának több bekezdését, amely a közcélú munkavégzésre vonatkozik. A fenti törvény ezen szakaszai 2009. június 1-től hatályosak.
Jelen tájókoztatónk részletesen áttekinti az Szt. érintett szakaszainak módosítását, és rövid tájókoztatást ad a fenti törvényben találhaté más jogszabályok módosításáról is.
1.) A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosítása
Az Szt. 2009. január 1-jón hatályba lépett új szabályai a közcélú foglalkoztatás kérdésében pontosításra szorultak két lényeges ponton:
1.a.) nem volt egyértelmű, hogy a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényben meghatározott, a helyi önkormányzatok által kötelezően ellátandé feladatokat érintően a közfeladat csak költségvetési szerv által láthaté el, vagy nem költségvetési szervnél is lehet foglalkoztatni közfeladatra közcélú munkét végző munkavállalót.
1.b.) a szabályok nem adtak egyértelmű eligazítást arra nézve, hogy a közcélú foglalkoztatottak esetén ki jogosult munkáltatóként munkaszerződés kötésére. Mivel a közcélú munka megszervezését a települési önkormányzat társulás vagy más szervezet útján is végezheti (Szt. 36. § (1) bekezdés), munkáltató nemcsak települési önkormányzat, hanem több szervezet, intézmény is lehet, és a gyakorlatban alkalmaznak is közcélú foglalkoztatottat. Ebben az esetben a munkáltatói jogok gyakorlásának megosztását egyértelművé kell tenni a jogalkalmazék számára. Szabályozni kellett, hogy ki jogosult munkáltatóként munkaszerződést kötni, illetve ki jogosult a közcélú foglalkoztatottak tekintetében az egyes munkáltatói jogok és kötelezettségek gyakorlására pl. irányítási és utasítási jogkört ki gyakorol a konkrét (akár napi) munkavállalói feladatok kiadásában és teljesítésének ellenőrzésében.
A médosított szociális törvény ezeket a helyzeteket a következőképpen szabályozza:
1.a.) A kötelezően ellátandé feladatok
„A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 36. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Közcélú munkavégzés keretében
a) az a települési önkormányzati feladat, amelynek ellátásáról a települési önkormányzat jogszabály vagy önkéntes vállalása alapján gondoskodik,
b) az a jogszabályon alapulé állami vagy helyi önkormányzati feladat, amelynek ellátásában a települési önkormányzat megállapodés alapján közreműködik, továbbá
c) az a)-b) pontban foglalt feladatok ellátásához szükséges feltételeket megteremtő, javíté tevékenység
láthaté el.”
a) az a települési önkormányzati feladat, amelynek ellátásáról a települési önkormányzat jogszabály vagy önkéntes vállalása alapján gondoskodik,
b) az a jogszabályon alapulé állami vagy helyi önkormányzati feladat, amelynek ellátásában a települési önkormányzat megállapodés alapján közreműködik, továbbá
c) az a)-b) pontban foglalt feladatok ellátásához szükséges feltételeket megteremtő, javíté tevékenység
láthaté el.”
A fentiek értelmében közcélú munkavégzésre a következők szerint van lehetőség:
• a települési önkormányzat nemcsak az önkormányzati törvény alapján előírt kötelező feladatok elvégzésére alkalmazhat közcélú foglalkoztatottat, hanem az önként vállalt feladatai teljesítésére is (így pl. több helyen működtetnek idősek otthonát, más szociális szolgáltatást is, amelyek nem kötelezőek),
• a települési önkormányzat megállapodés alapján közreműködhet olyan állami vagy helyi önkormányzati feladatellátásban, amelyekben a helyi önkormányzat kötelezett pl. megyei önkormányzatok közfeladatai (bentlakásos szociális intézmények, oktatási, közművelődési, egészségügyi feladatok), vagy állami feladatok elvégzésében (pl. környezetvédelem),
• közcélú munkavégzés történhet mindazokon a helyeken, ahol a közfeladatok ellátásához szükséges feltételek megteremtésére, azokat javíté tevékenységre kerül sor, így pl. az önkormányzati törvény szerint:
- a „településfejlesztés, településrendezés” érdekében növénytermelésben (virágpalánta, facsemete gondozás), vagy
- a „szociális alapellátás” keretében biztosított étkeztetés megszervezése, a közétkeztetés biztosítása érdekében alapanyagok (zöldség,- gyümölcstermesztés, befőzés) előállításában, vagy
- a „közbiztonság helyi feladatainak” ellátása érdekében a polgárőrség munkájának segítésében, vagy
- „az egészséges életméd közösségi feltételeinek elősegítése” érdekében rendezvényszervezésben, szérólapok eljuttatásában, stb.
• a települési önkormányzat nemcsak az önkormányzati törvény alapján előírt kötelező feladatok elvégzésére alkalmazhat közcélú foglalkoztatottat, hanem az önként vállalt feladatai teljesítésére is (így pl. több helyen működtetnek idősek otthonát, más szociális szolgáltatást is, amelyek nem kötelezőek),
• a települési önkormányzat megállapodés alapján közreműködhet olyan állami vagy helyi önkormányzati feladatellátásban, amelyekben a helyi önkormányzat kötelezett pl. megyei önkormányzatok közfeladatai (bentlakásos szociális intézmények, oktatási, közművelődési, egészségügyi feladatok), vagy állami feladatok elvégzésében (pl. környezetvédelem),
• közcélú munkavégzés történhet mindazokon a helyeken, ahol a közfeladatok ellátásához szükséges feltételek megteremtésére, azokat javíté tevékenységre kerül sor, így pl. az önkormányzati törvény szerint:
- a „településfejlesztés, településrendezés” érdekében növénytermelésben (virágpalánta, facsemete gondozás), vagy
- a „szociális alapellátás” keretében biztosított étkeztetés megszervezése, a közétkeztetés biztosítása érdekében alapanyagok (zöldség,- gyümölcstermesztés, befőzés) előállításában, vagy
- a „közbiztonság helyi feladatainak” ellátása érdekében a polgárőrség munkájának segítésében, vagy
- „az egészséges életméd közösségi feltételeinek elősegítése” érdekében rendezvényszervezésben, szérólapok eljuttatásában, stb.
Láthatéan a törvény módosítása igen tág teret enged a közcélú foglalkoztatásnak, de nem teszi lehetővé, hogy nyereséget termelő vállalkozás keretében kerüljön sor a foglalkoztatásra., még akkor sem, ha erről a települési önkormányzat rendeletet alkot.
Nagyon fontos, hogy a települési önkormányzat által elkészített közfoglalkoztatási terv (Szt. 37/A. §.) tartalmazza mindazokat a tevékenységeket és azokat a szervezeteket, intézményeket, ahol a közfoglalkoztatás ténylegesen lebonyolított. A közfoglalkoztatási terv médosíthaté, ha érvényességének időtartama alatt a körülményekben lényeges változás következik be (Szt. 37/A. §. (4) bekezdés).
1.b.) A munkáltatói jogkör gyakorlása
„Az Szt. 36. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, ezzel egyidejűleg a § a következő (6)-(8) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A (4) bekezdés szerinti, közcélú munkavégzésre irányuló munkaszerződést munkáltatóként
a) a települési önkormányzat, vagy
b) a közfoglalkoztatási feladatok ellátását magára vállalé önkormányzati társulás, vagy
c) a települési önkormányzat által a közcélú munka megszervezésével megbízott szervezet, vagy
d) az a)-c) pontok hatálya alá nem tartozé, a (2) bekezdés szerinti feladatokat elláté szervezet
kötheti meg.
(6) Az (5) bekezdés a)-c) pontjai szerinti munkáltató által megkötött, közcélú munkavégzésre irányuló munkaszerződésben a munkavégzés helyére vonatkozó, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 76/C. §-a szerinti rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkavégzés helyeként az (5) bekezdés d) pontja szerinti szervezet székhelye, illetve telephelye is megjelölhető.
(7) Ha az (5) bekezdés a)-c) pontjai szerinti munkáltató által megkötött, közcélú munkavégzésre irányuló munkaszerződésben a munkavégzés helyeként az (5) bekezdés d) pontja szerinti szervezet székhelye, illetve telephelye kerül megjelölésre, úgy a munkáltatót megillető jogok és kötelezettségek - a munkaszerződés módosítását, megszüntetését és a munkabér kifizetését kivéve - az (5) bekezdés d) pontja szerinti szervezetet illetik meg, illetve terhelik.
(8) Az (5) bekezdés szerinti munkáltató a foglalkozás-egészségügyi szakellátást nyújté szolgálatnál kezdeményezheti a (3) bekezdés szerinti személy adott munkakörre valé alkalmasságának körében adott vélemény felülvizsgálatát.”
A fentiek a következőkben foglalhaték össze:
• munkaszerződés megkötése (Szt. 36. §. (5) bekezdése)
Alapesetben a közcélú foglalkoztatást a települési önkormányzat végzi (Szt. 36. § (1) A közcélú munka megszervezése a települési önkormányzat feladata: ekkor a munkaszerződés megkötését, módosítását és megszűntetését, és a munkabér kifizetését az önkormányzat végzi.
A második esetben, ha a közcélú foglalkoztatás ellátását önkormányzati társulás keretében végzik, több település aktív korúak ellátására jogosult lakosát is érinti a közcélú foglalkoztatás megszervezése. Ekkor nemcsak a munkaszervezést végzi a társulás döntéshozé szerve, hanem a munkáltatói jogokat is (a társulás elnöke, vagy leadott jogkörben alkalmazottja) gyakorolja a közcélú foglalkoztatottak felett. Ugyanakkor a konkrét munkavégzés helye nemcsak a társulás székhelye lehet, hanem az abban résztvevő települések területe is. Célszerű a települések által aláírt társulási megállapodásban részletezni a közcélú munkára vonatkozó szervezési kérdéseket, és azt rögzíteni, hogy a közcélú foglalkoztatás helyszínei hol vannak, mely szervezetek látnak el közfoglalkoztatási feladatokat.
A harmadik esetben munkaszerződést munkáltatóként olyan szervezet is köthet, amely a települési önkormányzat által a közcélú munka megszervezésével megbízott, így pl. vagyongazdálkodási kht., közfoglalkoztatást szervező munkaszervezet.
A fenti három esetben két lehetőség állhat fenn:
- a munkavégzés helye a munkaszerződést kötő szervezet (pl.: önkormányzat polgármesteri hivatalában a közcélú foglalkoztatott kézbesítő), ilyenkor a munkaszerződés megkötése, a közcélú munka elrendelése, a munka kiadása, az elvégzett tevékenység számonkérése, és minden más munkáltatói jogkör gyakorlása a munkaszerződést kötő szervet illeti meg.
- a munkavégzés helye nem a munkaszerződést megkötő szerv, hanem más szervezet (költségvetési intézmény, gazdasági társaság), akkor a munkaszerződésben meg kell jelölni a munkavégzés helyét és a munkáltatói jogok megosztását (pl.: az utasítási jogkör és a számonkérés azon szervezet jogköre, ahol a munkavégzés történik)
.
A negyedik esetben olyan szervezet is köthet munkaszerződést közcélú foglalkoztatásra, mint munkáltató, amely ellátja a közfeladatokat (pl. szociális intézmény, iskola, évoda, családsegítő szolgálat). Ilyenkor a teljes munkáltatói jogkör azt a szervezetet illeti meg, ahol a munkavégzés történik.
• munkavégzés helye (Szt. 36. §. (6) bekezdése)
A Munka Törvénykönyve részletesen szabályozza a munkavégzés helyének meghatározását.
Mt. 76/C. § (1) A munkaviszony - a felek megállapodásának megfelelően - állandé vagy változé munkahelyen történő munkavégzésre jön létre.
(2) Ha a munkavállaló a munkáját - a munka természetéből eredően - szokásosan telephelyen kívül végzi, a munkaszerződésben állandé munkavégzési helyként a munkáltató azon telephelyét kell megjelölni, ahonnan a munkavállaló az utasítást kapja. E rendelkezést kell megfelelően alkalmazni távmunkavégzés esetén is.
(3) Változé munkavégzési hely esetén a munkavégzési helyre vonatkozó szabályok szempontjából a munkavállaló munkahelyének azt a telephelyet kell tekinteni, amelyre a munkáltató munkavégzés céljából beosztotta. Változé munkavégzési helyben történő megállapodás esetén a munkavállalót első munkavégzési helyéről - a 76. § (7)-(8) bekezdésének megfelelő alkalmazásával - tájókoztatni kell.
(4) Amennyiben a munkáltató székhelyének, telephelyének megváltozása miatt a munkavállaló munkavégzésének helye médosul, a munkaszerződést médosítani kell, ha
a) a változás következében a munkahely és a lakóhely közötti naponta - tömegközlekedési eszközzel - történő oda- és visszautazás ideje másfél, illetve tíz éven aluli gyermeket nevelő nő és tíz éven aluli gyermeket egyedül nevelő férfi, valamint a megváltozott munkaképességű munkavállaló esetében - a megváltozott munkaképességű munkavállaló által igénybe vett közlekedési eszközzel - egy érával növekszik, vagy
b) a változés a munkavállaló számára személyi, családi vagy egyéb körülményeire, illetve költségeire tekintettel aránytalan vagy jelentős sérelemmel jár.
(5) A munkaszerződés módosítása során a munkáltatónak és a munkavállalónak a módosításból eredő utazási többletköltségek viseléséről is meg kell egyeznie.”
Mindezeket a rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkavégzés helyeként az Szt. 36. § (5) bekezdés d) pontja szerinti szervezet székhelyét, illetve telephelyét is meg kell jelölni, ahol a közcélú foglalkoztatást végzik (így pl. ellátási szerződéssel szociális feladatot végző egyházi, nem állami szervezet, vállalkozásban működő egészségügyi intézmény, erdőgazdaság, növénytermesztést végző szövetkezet, árvízvédelem, stb.).
A Munka Törvénykönyvének ezen rendelkezései aléli eltérést azért volt szükséges szabályozni, hogy a változé munkavégzés a közcélú foglalkoztatottak esetében egyértelműen alkalmazhaté legyen akkor is, ha a foglalkoztatás nem a munkaszerződést kötő szervnél történik..
• munkáltatói jogok és kötelezettségek gyakorlása (Szt. 36. §. (7) bekezdése)
A Munka Törvénykönyvének (1992. évi XXII. tv- továbbiakban Mt.) előírásai szerint:
74. § (1) A munkáltató köteles a munkavállalóval közölni, hogy a munkaviszonyból eredő munkáltatói jogokat és kötelességeket (munkáltatói jogkör) mely szerv vagy személy gyakorolja, illetve teljesíti.
Ha a települési önkormányzat, vagy az önkormányzati társulás, vagy a közcélú foglalkoztatással megbízott szervezet köti meg a munkaszerződést, de más közcélú foglalkoztatást végző szervezetnél történik a tényleges munkavégzés, a munkáltatót megillető jogok és kötelezettségek megoszlanak.
A munkaszerződést megkötni, azt médosítani, megszüntetni és a munkabért kifizetni ebben az esetben a települési önkormányzat, vagy az önkormányzati társulás, vagy a közcélú foglalkoztatással megbízott szervezet jogosult és az ehhez kapcsolédé kötelezettségek is ezeket a szervezeteket terhelik.
Az egyéb munkáltatói jogok és kötelezettségek gyakorlása azonban már a közcélú foglalkoztatást ténylegesen biztosíté szervezetet illetik meg és terhelik.
Erre példákat (csak érintőlegesen) az Mt.-ből idézünk, leginkább a munkavégzés szabályaira, a munkaidő beosztásra, a pihenőidőre vonatkozóan:
102. § (1) A munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés, a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, illetve az egyéb jogszabályok szerint foglalkoztatni.
(2) A munkáltató köteles - az erre vonatkozó szabályok megtartásával - az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani.
(3) A munkáltató köteles
a) a munkét úgy megszervezni, hogy a munkavállaló a munkaviszonyból eredő jogait gyakorolni, kötelezettségeit teljesíteni tudja;
b) a munkavállaló számára a munkavégzéshez szükséges tájókoztatást és irányítást megadni;
c) a munkavégzéshez szükséges ismeretek megszerzését biztosítani.
103. § (1) A munkavállaló köteles
a) az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidejót munkában tölteni, illetőleg ez alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni;
b) munkáját az elvárhaté szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és utasítások szerint végezni;
c) munkatársaival együttműködni, és munkáját úgy végezni, valamint általában olyan magatartást tanúsítani, hogy ez más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását vagy helytelen megítólését ne idézze elő;
d) munkáját személyesen ellátni.
104. § (1) A munkavállaló a munkét a munkáltató utasítása szerint köteles ellátni.
(2) Nem köteles a munkavállaló teljesíteni az utasítást, ha annak végrehajtása jogszabályba vagy munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik. Ha az utasítás végrehajtása kárt idézhet elő és a munkavállaló ezzel számolhat, köteles erre az utasítást adó figyelmét felhívni. Utébbi esetben az utasítás teljesítését azonban nem tagadhatja meg.
(3) A munkavállaló köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.
(4) Az utasítás jogszerű megtagadása nem menti fel a munkavállalót az alél, hogy munkavégzés céljából továbbra is rendelkezésre álljon, és a jogszerű utasításokat teljesítse.
119. § (1) A munkáltató a munkaidőt a munka jellegére, valamint az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére figyelemmel osztja be.
122. § Ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a rendkívüli munkavégzés időtartama a hat érát meghaladja, valamint minden további három éra munkavégzés után a munkavállaló részére - a munkavégzés megszakításával - legalább húsz perc, legfeljebb egy éra egybefüggő munkaközi szünetet kell biztosítani. Amennyiben a napi munkaidő alatt a munkavállaló többször jogosult munkaközi szünetre, ezek együttes időtartama az egy érát nem haladhatja meg.
130. § (1) A munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll.
134. § (1) A szabadság kiadásának időpontját - a munkavállaló előzetes meghallgatása után - a munkáltató határozza meg.
Mindezek azt jelentik, hogy a konkrét feladatkiadás, munkaidő beosztása, munkaidő-nyilvántartás (jelenléti ív) vezetése, a feladat elvégzésének ellenőrzése a foglalkoztatást végző szervezet kötelezettségei.
Annak érdekében, hogy a munkáltató és a foglalkoztató közötti feladatmegosztások, azok dokumentáciés rendje és a dokumentumok, igazolások, jelzések rendszere egyértelmű legyen, javasoljuk a szervezetek közötti együttműködési megállapodás/eljárósrend megkötését.
• foglalkozás- egészségügyi felülvizsgálat (Szt. 36. §. (8) bekezdése):
Az Szt. fentiekben leírt médosított szabályai a munkáltatót széles körben értelmezik. Valamennyi közcélú foglalkoztatott munkáltatójának így lehetőséget ad a jogszabály arra, hogy a foglalkozás-egészségügyi szakellátást nyújté szolgálatnál kezdeményezheti a közcélú foglalkoztatott személy adott munkakörre valé alkalmasságának körében adott vélemény felülvizsgálatát.
Felhívjuk a figyelmet még annak az Mt. szabálynak a médosulására is, amely a határozatlan idejű munkaviszony általános szabályai alél mentesíti a közcélú foglaltatásra létesített munkaviszonyt, így:
Mt. 79. §. (6) A határozott idejű munkaviszony határozatlan idejűvé alakul, ha a munkavállaló az időtartam lejártát követően legalább egy munkanapot, közvetlen vezetője tudtával tovább dolgozik. A harmincnapos vagy ennél rövidebb időre létesített munkaviszony azonban csak annyi idővel hosszabbodik meg, amilyen időtartamra eredetileg létrehozták.
(7) A (6) bekezdésben meghatározott szabályok nem vonatkoznak a választással keletkezett, illetve a hatósági engedélyhez kötött, illetve a közcélú foglalkoztatás érdekében létesített munkaviszonyra.
Összegzésként:
Minden esetben tekintetbe kell venni azt az alaphelyzetet, hogy a közcélú foglalkoztatottak után a települési önkormányzat jogosult a személyi kiadások megtérítését igénybe venni, tehát más szervezet nem tudja igényelni az állami támogatást. Ezért csak a települési önkormányzat által szervezett közcélú foglalkoztatás támogathaté.
A fenti törvénymódosítás ennek a közfeladatnak a „szervezési” megoldásait, a konkrét feladatvégzés lehetőségeit bővíti és teszi széleskörűen alkalmazhatévá a közcélú foglalkoztatást.
„Szt. 124. §. (2) A települési önkormányzat által szervezett közcélú foglalkoztatással kapcsolatos személyi kiadások 95%-át a központi költségvetés megtéríti. Közcélú foglalkoztatásként a központi költségvetésből nem finanszírozhaté a munkavégzés, ha ugyanazon személy után egyidejűleg közmunka vagy közhasznú munka keretében támogatást vettek igénybe.”
A következőkben kiemelünk még néhány módosítást a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményét érintő egyéb törvényekből, amelyek érinthetik az önkormányzatokat, intézményeiket és a foglalkoztatókat.
2.) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosítása
A törvénymódosítás egységes feltételrendszert állít fel a rendezett munkaügyi kapcsolatokban, ugyanakkor differenciálja a jogsértések súlyos és kevésbé súlyos eseteit, amely jogsértések jogkövetkezményeket eredményeznek a munkáltató megítólésében és az állami támogatás igénybevételében.
Súlyos jogsértés - alapvetően a fekete foglalkoztatás különböző elkövetési formái, mint pl. a munkaviszony létesítésével összefüggő bejelentési kötelezettség elmulasztása, illetve a szakszervezeti tisztségviselőkkel szemben elkövetett munkáltatói jogsértések - esetén állami támogatás (központi költségvetésből és elkülönített pénzalapokból) nem nyújthaté.
A támogatásból valé kizárés alapját a munkaügyi ellenőrzés során tett megállapítások, illetve ez alapján a támogatás igénylését megelőző két éven belül jogerőre emelkedett és végrehajthatévá vált határozattal kiszabott bírság, illetve a munkáltatónak és a jogsértésnek az OMMF illetve APEH honlapján történő nyilvánosságra hozatala jelenti.
2009. október 31-ig még alkalmazandé az a rendelkezés, miszerint a munkáltató munkaügyi kapcsolatrendszere akkor minősül rendezettnek,
• ha a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó szabályok megsértését, (mint pl. munkaszerződés kötésének elmulasztását, munkaviszony létesítésének „megkerülésével” létrejövő foglalkoztatást), illetve
• szakszervezet, üzemi tanács, ezek tisztségviselőjónek jogaira vonatkozó szabályok megsértését
a munkaügyi hatóság két éven belül jogerős és végrehajthaté határozattal nem állapította meg.
2009. november 1-től a rendezett munkaügyi kapcsolatok vizsgálatánál figyelembe veendő jogsértések köre az alábbiak szerint kibővül.
A kevésbé súlyos jogsértések:
• a jognyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó rendelkezések közül a jogviszony tartalmának meg nem felelő megállapodás megkötése, a munkabér összegére, valamint a munkabér kifizetésének határidejóre vonatkozó szabályok megsértése, munkaidő nyilvántartás hiánya, vagy kettős munkaidő-nyilvántartás vezetése,
• külföldi személy engedély nélküli foglalkoztatása,
• munkaerő-kölcsönző esetén a nyilvántartásba vételi szabályok megsértése,
• az egyenlő bánásméd követelményének megsértése
esetén a törvény lehetőséget teremt a munkáltatónak arra, hogy a jogszerű állapotot meghatározott időszakon belül helyreállítsa.
Ezért e jogsértések esetén csak a 2 éven belüli ismételt elkövetés alapozza meg az állami támogatásokból, illetve a közbeszerzési eljárósban valé részvételből történő kizárását. Az ilyen jogsértések bekerülnek ugyan az OMMF nyilvántartásába, de nem kerülnek a szervezet honlapján (www.ommf.hu) nyilvánosságra. Az OMMF honlapján a jövőben már csak a „kizárt” munkáltatók adatai jelennek meg.
A korábbiaktól eltérően a rendezett munkaügyi kapcsolatokat az állami támogatásra valé jogosultság feltételei során két időpontban is ellenőrizni kell: a támogatás igénylésekor és a támogatási (hatósági) szerződés megkötése előtt is. Ez nem zárja ki azt, hogy a támogatási kérelem benyújtásakor (és a szerződés megkötése előtt) az igénylőt büntetőjogi felelőssége tudatában nyilatkoztatni kell a rendezett munkaügyi kapcsolatairól. A támogatás ugyanis jogosulatlan igénybevételnek minősül, ha a támogatás igénybevételét követően a támogatást nyújté szervezet tudomására jut, hogy a támogatás kedvezményezettje a támogatás igénylésekor, vagy a szerződés megkötésének időpontjában nem felelt meg a rendezett munkaügyi kapcsolatok feltételeinek.
(A Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Szociális Főosztálya a támogaté szolgáltatások és közösségi ellátások állami támogatásánál ezeket a szabályokat alkalmazza a 191/2008. (VI. 30.) Korm. rendeletben foglaltak szerint.)
3.) A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról
Az Mt. módosítás célja alapvetően a munkáltatóknak a megváltozott gazdasági helyzethez valé alkalmazkodását, a rugalmasabb munkaszervezést, ezáltal közvetve a munkahelyek megőrzését kívánja elősegíteni.
Ebből néhányat felsorolunk:
• A rugalmas foglalkoztatás biztosítása érdekében a munkáltató egyoldalú döntése alapján a munkaidő legfeljebb négyhavi, illetve legfeljebb tizenhat heti keretben is meghatározhaté (korábban erre csak idénymunka esetén volt lehetőség, egyéb esetben legfeljebb 3 havi, illetve tizenkét heti munkaidőkeretet határozhatott meg a munkáltató) (Mt. 118/A. § (1) bekezdés).
• Nem indokolt kötelező pihenőidő kiadása abban az esetben, ha a készenlét alatt munkavégzés nem történt, vagyis a munkavállaló a készenlét ideje alatt pihenhetett (Mt. 123. § (3)).
• Ha a munkáltató és a munkavállaló napi 8 éránál rövidebb teljes munkaidőt állapított meg a munkaszerződésben, írásban megállapodhatnak a munkaidő mértékének 2011. december 31-ig tartó felemeléséről.
Ebben az esetben a munkaidő mértéke a napi 8 éra, illetve heti 40 éra és a felek között eredetileg létrejött szerződésben meghatározott rövidebb teljes munkaidő mértéke közötti időtartam – legfeljebb 2009. április 1. és 2011. december 31. közötti időszakra számított – összegének figyelembe vételével emelhető meg oly médon, hogy a teljes munkaidő heti mértéke a negyvennégy érát nem haladhatja meg.
A munkavállaló személyi alapbérét nem érinti, ha a teljes munkaidejének mértéke a megállapodás eredményeként heti negyven éránál hosszabbra emelkedik.
A munkavállalót védő rendelkezés, hogy a munkáltató 2011. december 31-éig nem közölhet működésével összefüggő okra hivatkozva rendes felmondást azzal a munkavállalóval, akinek a teljes munkaideje a fenti megállapodés alapján a heti negyven érát meghaladja. (Mt. 117/C.§)
4.) A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosítása (Flt.)
Az Flt. módosítására elsődlegesen az Új Magyarország Fejlesztési Terv Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében indulé munkaerőpiaci-programok, a rendszeres szociális segély átalakításával összefüggő, az állami foglalkoztatási szervek közreműködésével megvalésulé programok működtetése érdekében került sor. A módosítás tartalmazza egyrészt a források felhasználásának szabályait (a fel nem használt pénzeszközök tárgyévet követő felhasználásának lehetőségét), másrészt a Munkaerőpiaci Alap finanszírozási megoldásait.
Mindezek mellett megjelent a 14/2009. (V. 29.) SZMM rendelet is, a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelménye teljesülésének igazolásával összefüggő egyes miniszteri rendeletek módosításáról (Magyar Közlöny 74. száma).
(ÁFSZ)
„(5) A (4) bekezdés szerinti, közcélú munkavégzésre irányuló munkaszerződést munkáltatóként
a) a települési önkormányzat, vagy
b) a közfoglalkoztatási feladatok ellátását magára vállalé önkormányzati társulás, vagy
c) a települési önkormányzat által a közcélú munka megszervezésével megbízott szervezet, vagy
d) az a)-c) pontok hatálya alá nem tartozé, a (2) bekezdés szerinti feladatokat elláté szervezet
kötheti meg.
(6) Az (5) bekezdés a)-c) pontjai szerinti munkáltató által megkötött, közcélú munkavégzésre irányuló munkaszerződésben a munkavégzés helyére vonatkozó, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 76/C. §-a szerinti rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkavégzés helyeként az (5) bekezdés d) pontja szerinti szervezet székhelye, illetve telephelye is megjelölhető.
(7) Ha az (5) bekezdés a)-c) pontjai szerinti munkáltató által megkötött, közcélú munkavégzésre irányuló munkaszerződésben a munkavégzés helyeként az (5) bekezdés d) pontja szerinti szervezet székhelye, illetve telephelye kerül megjelölésre, úgy a munkáltatót megillető jogok és kötelezettségek - a munkaszerződés módosítását, megszüntetését és a munkabér kifizetését kivéve - az (5) bekezdés d) pontja szerinti szervezetet illetik meg, illetve terhelik.
(8) Az (5) bekezdés szerinti munkáltató a foglalkozás-egészségügyi szakellátást nyújté szolgálatnál kezdeményezheti a (3) bekezdés szerinti személy adott munkakörre valé alkalmasságának körében adott vélemény felülvizsgálatát.”
A fentiek a következőkben foglalhaték össze:
• munkaszerződés megkötése (Szt. 36. §. (5) bekezdése)
Alapesetben a közcélú foglalkoztatást a települési önkormányzat végzi (Szt. 36. § (1) A közcélú munka megszervezése a települési önkormányzat feladata: ekkor a munkaszerződés megkötését, módosítását és megszűntetését, és a munkabér kifizetését az önkormányzat végzi.
A harmadik esetben munkaszerződést munkáltatóként olyan szervezet is köthet, amely a települési önkormányzat által a közcélú munka megszervezésével megbízott, így pl. vagyongazdálkodási kht., közfoglalkoztatást szervező munkaszervezet.
A fenti három esetben két lehetőség állhat fenn:
- a munkavégzés helye a munkaszerződést kötő szervezet (pl.: önkormányzat polgármesteri hivatalában a közcélú foglalkoztatott kézbesítő), ilyenkor a munkaszerződés megkötése, a közcélú munka elrendelése, a munka kiadása, az elvégzett tevékenység számonkérése, és minden más munkáltatói jogkör gyakorlása a munkaszerződést kötő szervet illeti meg.
- a munkavégzés helye nem a munkaszerződést megkötő szerv, hanem más szervezet (költségvetési intézmény, gazdasági társaság), akkor a munkaszerződésben meg kell jelölni a munkavégzés helyét és a munkáltatói jogok megosztását (pl.: az utasítási jogkör és a számonkérés azon szervezet jogköre, ahol a munkavégzés történik)
.
A negyedik esetben olyan szervezet is köthet munkaszerződést közcélú foglalkoztatásra, mint munkáltató, amely ellátja a közfeladatokat (pl. szociális intézmény, iskola, évoda, családsegítő szolgálat). Ilyenkor a teljes munkáltatói jogkör azt a szervezetet illeti meg, ahol a munkavégzés történik.
• munkavégzés helye (Szt. 36. §. (6) bekezdése)
A Munka Törvénykönyve részletesen szabályozza a munkavégzés helyének meghatározását.
Mt. 76/C. § (1) A munkaviszony - a felek megállapodásának megfelelően - állandé vagy változé munkahelyen történő munkavégzésre jön létre.
(2) Ha a munkavállaló a munkáját - a munka természetéből eredően - szokásosan telephelyen kívül végzi, a munkaszerződésben állandé munkavégzési helyként a munkáltató azon telephelyét kell megjelölni, ahonnan a munkavállaló az utasítást kapja. E rendelkezést kell megfelelően alkalmazni távmunkavégzés esetén is.
(3) Változé munkavégzési hely esetén a munkavégzési helyre vonatkozó szabályok szempontjából a munkavállaló munkahelyének azt a telephelyet kell tekinteni, amelyre a munkáltató munkavégzés céljából beosztotta. Változé munkavégzési helyben történő megállapodás esetén a munkavállalót első munkavégzési helyéről - a 76. § (7)-(8) bekezdésének megfelelő alkalmazásával - tájókoztatni kell.
(4) Amennyiben a munkáltató székhelyének, telephelyének megváltozása miatt a munkavállaló munkavégzésének helye médosul, a munkaszerződést médosítani kell, ha
a) a változás következében a munkahely és a lakóhely közötti naponta - tömegközlekedési eszközzel - történő oda- és visszautazás ideje másfél, illetve tíz éven aluli gyermeket nevelő nő és tíz éven aluli gyermeket egyedül nevelő férfi, valamint a megváltozott munkaképességű munkavállaló esetében - a megváltozott munkaképességű munkavállaló által igénybe vett közlekedési eszközzel - egy érával növekszik, vagy
b) a változés a munkavállaló számára személyi, családi vagy egyéb körülményeire, illetve költségeire tekintettel aránytalan vagy jelentős sérelemmel jár.
(5) A munkaszerződés módosítása során a munkáltatónak és a munkavállalónak a módosításból eredő utazási többletköltségek viseléséről is meg kell egyeznie.”
Mindezeket a rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkavégzés helyeként az Szt. 36. § (5) bekezdés d) pontja szerinti szervezet székhelyét, illetve telephelyét is meg kell jelölni, ahol a közcélú foglalkoztatást végzik (így pl. ellátási szerződéssel szociális feladatot végző egyházi, nem állami szervezet, vállalkozásban működő egészségügyi intézmény, erdőgazdaság, növénytermesztést végző szövetkezet, árvízvédelem, stb.).
A Munka Törvénykönyvének ezen rendelkezései aléli eltérést azért volt szükséges szabályozni, hogy a változé munkavégzés a közcélú foglalkoztatottak esetében egyértelműen alkalmazhaté legyen akkor is, ha a foglalkoztatás nem a munkaszerződést kötő szervnél történik..
• munkáltatói jogok és kötelezettségek gyakorlása (Szt. 36. §. (7) bekezdése)
A Munka Törvénykönyvének (1992. évi XXII. tv- továbbiakban Mt.) előírásai szerint:
74. § (1) A munkáltató köteles a munkavállalóval közölni, hogy a munkaviszonyból eredő munkáltatói jogokat és kötelességeket (munkáltatói jogkör) mely szerv vagy személy gyakorolja, illetve teljesíti.
Ha a települési önkormányzat, vagy az önkormányzati társulás, vagy a közcélú foglalkoztatással megbízott szervezet köti meg a munkaszerződést, de más közcélú foglalkoztatást végző szervezetnél történik a tényleges munkavégzés, a munkáltatót megillető jogok és kötelezettségek megoszlanak.
A munkaszerződést megkötni, azt médosítani, megszüntetni és a munkabért kifizetni ebben az esetben a települési önkormányzat, vagy az önkormányzati társulás, vagy a közcélú foglalkoztatással megbízott szervezet jogosult és az ehhez kapcsolédé kötelezettségek is ezeket a szervezeteket terhelik.
Az egyéb munkáltatói jogok és kötelezettségek gyakorlása azonban már a közcélú foglalkoztatást ténylegesen biztosíté szervezetet illetik meg és terhelik.
Erre példákat (csak érintőlegesen) az Mt.-ből idézünk, leginkább a munkavégzés szabályaira, a munkaidő beosztásra, a pihenőidőre vonatkozóan:
102. § (1) A munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés, a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, illetve az egyéb jogszabályok szerint foglalkoztatni.
(2) A munkáltató köteles - az erre vonatkozó szabályok megtartásával - az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani.
(3) A munkáltató köteles
a) a munkét úgy megszervezni, hogy a munkavállaló a munkaviszonyból eredő jogait gyakorolni, kötelezettségeit teljesíteni tudja;
b) a munkavállaló számára a munkavégzéshez szükséges tájókoztatást és irányítást megadni;
c) a munkavégzéshez szükséges ismeretek megszerzését biztosítani.
103. § (1) A munkavállaló köteles
a) az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidejót munkában tölteni, illetőleg ez alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni;
b) munkáját az elvárhaté szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és utasítások szerint végezni;
c) munkatársaival együttműködni, és munkáját úgy végezni, valamint általában olyan magatartást tanúsítani, hogy ez más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását vagy helytelen megítólését ne idézze elő;
d) munkáját személyesen ellátni.
104. § (1) A munkavállaló a munkét a munkáltató utasítása szerint köteles ellátni.
(2) Nem köteles a munkavállaló teljesíteni az utasítást, ha annak végrehajtása jogszabályba vagy munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik. Ha az utasítás végrehajtása kárt idézhet elő és a munkavállaló ezzel számolhat, köteles erre az utasítást adó figyelmét felhívni. Utébbi esetben az utasítás teljesítését azonban nem tagadhatja meg.
(3) A munkavállaló köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.
(4) Az utasítás jogszerű megtagadása nem menti fel a munkavállalót az alél, hogy munkavégzés céljából továbbra is rendelkezésre álljon, és a jogszerű utasításokat teljesítse.
119. § (1) A munkáltató a munkaidőt a munka jellegére, valamint az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére figyelemmel osztja be.
122. § Ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a rendkívüli munkavégzés időtartama a hat érát meghaladja, valamint minden további három éra munkavégzés után a munkavállaló részére - a munkavégzés megszakításával - legalább húsz perc, legfeljebb egy éra egybefüggő munkaközi szünetet kell biztosítani. Amennyiben a napi munkaidő alatt a munkavállaló többször jogosult munkaközi szünetre, ezek együttes időtartama az egy érát nem haladhatja meg.
130. § (1) A munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll.
134. § (1) A szabadság kiadásának időpontját - a munkavállaló előzetes meghallgatása után - a munkáltató határozza meg.
Mindezek azt jelentik, hogy a konkrét feladatkiadás, munkaidő beosztása, munkaidő-nyilvántartás (jelenléti ív) vezetése, a feladat elvégzésének ellenőrzése a foglalkoztatást végző szervezet kötelezettségei.
Annak érdekében, hogy a munkáltató és a foglalkoztató közötti feladatmegosztások, azok dokumentáciés rendje és a dokumentumok, igazolások, jelzések rendszere egyértelmű legyen, javasoljuk a szervezetek közötti együttműködési megállapodás/eljárósrend megkötését.
• foglalkozás- egészségügyi felülvizsgálat (Szt. 36. §. (8) bekezdése):
Az Szt. fentiekben leírt médosított szabályai a munkáltatót széles körben értelmezik. Valamennyi közcélú foglalkoztatott munkáltatójának így lehetőséget ad a jogszabály arra, hogy a foglalkozás-egészségügyi szakellátást nyújté szolgálatnál kezdeményezheti a közcélú foglalkoztatott személy adott munkakörre valé alkalmasságának körében adott vélemény felülvizsgálatát.
Felhívjuk a figyelmet még annak az Mt. szabálynak a médosulására is, amely a határozatlan idejű munkaviszony általános szabályai alél mentesíti a közcélú foglaltatásra létesített munkaviszonyt, így:
Mt. 79. §. (6) A határozott idejű munkaviszony határozatlan idejűvé alakul, ha a munkavállaló az időtartam lejártát követően legalább egy munkanapot, közvetlen vezetője tudtával tovább dolgozik. A harmincnapos vagy ennél rövidebb időre létesített munkaviszony azonban csak annyi idővel hosszabbodik meg, amilyen időtartamra eredetileg létrehozták.
(7) A (6) bekezdésben meghatározott szabályok nem vonatkoznak a választással keletkezett, illetve a hatósági engedélyhez kötött, illetve a közcélú foglalkoztatás érdekében létesített munkaviszonyra.
Összegzésként:
Minden esetben tekintetbe kell venni azt az alaphelyzetet, hogy a közcélú foglalkoztatottak után a települési önkormányzat jogosult a személyi kiadások megtérítését igénybe venni, tehát más szervezet nem tudja igényelni az állami támogatást. Ezért csak a települési önkormányzat által szervezett közcélú foglalkoztatás támogathaté.
A fenti törvénymódosítás ennek a közfeladatnak a „szervezési” megoldásait, a konkrét feladatvégzés lehetőségeit bővíti és teszi széleskörűen alkalmazhatévá a közcélú foglalkoztatást.
„Szt. 124. §. (2) A települési önkormányzat által szervezett közcélú foglalkoztatással kapcsolatos személyi kiadások 95%-át a központi költségvetés megtéríti. Közcélú foglalkoztatásként a központi költségvetésből nem finanszírozhaté a munkavégzés, ha ugyanazon személy után egyidejűleg közmunka vagy közhasznú munka keretében támogatást vettek igénybe.”
A következőkben kiemelünk még néhány módosítást a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményét érintő egyéb törvényekből, amelyek érinthetik az önkormányzatokat, intézményeiket és a foglalkoztatókat.
2.) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosítása
A törvénymódosítás egységes feltételrendszert állít fel a rendezett munkaügyi kapcsolatokban, ugyanakkor differenciálja a jogsértések súlyos és kevésbé súlyos eseteit, amely jogsértések jogkövetkezményeket eredményeznek a munkáltató megítólésében és az állami támogatás igénybevételében.
Súlyos jogsértés - alapvetően a fekete foglalkoztatás különböző elkövetési formái, mint pl. a munkaviszony létesítésével összefüggő bejelentési kötelezettség elmulasztása, illetve a szakszervezeti tisztségviselőkkel szemben elkövetett munkáltatói jogsértések - esetén állami támogatás (központi költségvetésből és elkülönített pénzalapokból) nem nyújthaté.
A támogatásból valé kizárés alapját a munkaügyi ellenőrzés során tett megállapítások, illetve ez alapján a támogatás igénylését megelőző két éven belül jogerőre emelkedett és végrehajthatévá vált határozattal kiszabott bírság, illetve a munkáltatónak és a jogsértésnek az OMMF illetve APEH honlapján történő nyilvánosságra hozatala jelenti.
2009. október 31-ig még alkalmazandé az a rendelkezés, miszerint a munkáltató munkaügyi kapcsolatrendszere akkor minősül rendezettnek,
• ha a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó szabályok megsértését, (mint pl. munkaszerződés kötésének elmulasztását, munkaviszony létesítésének „megkerülésével” létrejövő foglalkoztatást), illetve
• szakszervezet, üzemi tanács, ezek tisztségviselőjónek jogaira vonatkozó szabályok megsértését
a munkaügyi hatóság két éven belül jogerős és végrehajthaté határozattal nem állapította meg.
2009. november 1-től a rendezett munkaügyi kapcsolatok vizsgálatánál figyelembe veendő jogsértések köre az alábbiak szerint kibővül.
A kevésbé súlyos jogsértések:
• a jognyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó rendelkezések közül a jogviszony tartalmának meg nem felelő megállapodás megkötése, a munkabér összegére, valamint a munkabér kifizetésének határidejóre vonatkozó szabályok megsértése, munkaidő nyilvántartás hiánya, vagy kettős munkaidő-nyilvántartás vezetése,
• külföldi személy engedély nélküli foglalkoztatása,
• munkaerő-kölcsönző esetén a nyilvántartásba vételi szabályok megsértése,
• az egyenlő bánásméd követelményének megsértése
esetén a törvény lehetőséget teremt a munkáltatónak arra, hogy a jogszerű állapotot meghatározott időszakon belül helyreállítsa.
Ezért e jogsértések esetén csak a 2 éven belüli ismételt elkövetés alapozza meg az állami támogatásokból, illetve a közbeszerzési eljárósban valé részvételből történő kizárását. Az ilyen jogsértések bekerülnek ugyan az OMMF nyilvántartásába, de nem kerülnek a szervezet honlapján (www.ommf.hu) nyilvánosságra. Az OMMF honlapján a jövőben már csak a „kizárt” munkáltatók adatai jelennek meg.
A korábbiaktól eltérően a rendezett munkaügyi kapcsolatokat az állami támogatásra valé jogosultság feltételei során két időpontban is ellenőrizni kell: a támogatás igénylésekor és a támogatási (hatósági) szerződés megkötése előtt is. Ez nem zárja ki azt, hogy a támogatási kérelem benyújtásakor (és a szerződés megkötése előtt) az igénylőt büntetőjogi felelőssége tudatában nyilatkoztatni kell a rendezett munkaügyi kapcsolatairól. A támogatás ugyanis jogosulatlan igénybevételnek minősül, ha a támogatás igénybevételét követően a támogatást nyújté szervezet tudomására jut, hogy a támogatás kedvezményezettje a támogatás igénylésekor, vagy a szerződés megkötésének időpontjában nem felelt meg a rendezett munkaügyi kapcsolatok feltételeinek.
(A Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Szociális Főosztálya a támogaté szolgáltatások és közösségi ellátások állami támogatásánál ezeket a szabályokat alkalmazza a 191/2008. (VI. 30.) Korm. rendeletben foglaltak szerint.)
3.) A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról
Az Mt. módosítás célja alapvetően a munkáltatóknak a megváltozott gazdasági helyzethez valé alkalmazkodását, a rugalmasabb munkaszervezést, ezáltal közvetve a munkahelyek megőrzését kívánja elősegíteni.
Ebből néhányat felsorolunk:
• A rugalmas foglalkoztatás biztosítása érdekében a munkáltató egyoldalú döntése alapján a munkaidő legfeljebb négyhavi, illetve legfeljebb tizenhat heti keretben is meghatározhaté (korábban erre csak idénymunka esetén volt lehetőség, egyéb esetben legfeljebb 3 havi, illetve tizenkét heti munkaidőkeretet határozhatott meg a munkáltató) (Mt. 118/A. § (1) bekezdés).
• Nem indokolt kötelező pihenőidő kiadása abban az esetben, ha a készenlét alatt munkavégzés nem történt, vagyis a munkavállaló a készenlét ideje alatt pihenhetett (Mt. 123. § (3)).
• Ha a munkáltató és a munkavállaló napi 8 éránál rövidebb teljes munkaidőt állapított meg a munkaszerződésben, írásban megállapodhatnak a munkaidő mértékének 2011. december 31-ig tartó felemeléséről.
Ebben az esetben a munkaidő mértéke a napi 8 éra, illetve heti 40 éra és a felek között eredetileg létrejött szerződésben meghatározott rövidebb teljes munkaidő mértéke közötti időtartam – legfeljebb 2009. április 1. és 2011. december 31. közötti időszakra számított – összegének figyelembe vételével emelhető meg oly médon, hogy a teljes munkaidő heti mértéke a negyvennégy érát nem haladhatja meg.
A munkavállaló személyi alapbérét nem érinti, ha a teljes munkaidejének mértéke a megállapodás eredményeként heti negyven éránál hosszabbra emelkedik.
A munkavállalót védő rendelkezés, hogy a munkáltató 2011. december 31-éig nem közölhet működésével összefüggő okra hivatkozva rendes felmondást azzal a munkavállalóval, akinek a teljes munkaideje a fenti megállapodés alapján a heti negyven érát meghaladja. (Mt. 117/C.§)
4.) A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosítása (Flt.)
Az Flt. módosítására elsődlegesen az Új Magyarország Fejlesztési Terv Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében indulé munkaerőpiaci-programok, a rendszeres szociális segély átalakításával összefüggő, az állami foglalkoztatási szervek közreműködésével megvalésulé programok működtetése érdekében került sor. A módosítás tartalmazza egyrészt a források felhasználásának szabályait (a fel nem használt pénzeszközök tárgyévet követő felhasználásának lehetőségét), másrészt a Munkaerőpiaci Alap finanszírozási megoldásait.
Mindezek mellett megjelent a 14/2009. (V. 29.) SZMM rendelet is, a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelménye teljesülésének igazolásával összefüggő egyes miniszteri rendeletek módosításáról (Magyar Közlöny 74. száma).
(ÁFSZ)
G
Munkavilága a Google-ben
Ha később is gyorsan szeretnéd megtalálni ezt az oldalt, keress rá a Google-ben:
munkavilaga.hu
Megnyitás Google keresésben →