A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (továbbiakban: Avtv.) 3. § (1) bekezdése értelmében személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett személy hozzájárult, vagy ha azt törvény elrendelte.

Az Avtv. 2. § 1. pontja értelmében személyes adat bármely meghatározott (azonosított vagy azonosíthaté) természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozhaté adat, az adatból levonhaté, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállíthaté.

A gépjárműbe szerelt GPS nyomkövető által sugárzott adat tehát a gépjárművet vezető személy személyes adatának tekintendő, mely csak abban az esetben kezelhető, ha ahhoz hozzájárult, vagy ha azt törvény elrendelte.

A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 103. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében a munkavállaló köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidejót munkában tölteni, illetőleg ez alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni.

A munkáltató változé munkahely – így tipikusan gépjárművek – esetében, logisztikai célból jogosult kezelni a gépjármű tartózkodási helyét, az ellenőrzés kivitelezésekor azonban vizsgálni kell, hogy az a szükségesség és arányosság követelményének megfelelő jogkorlátozást eredményez-e. Nem lehet tehát valamennyi változé munkahelyű munkavállalót GPS-el, vagy más nyomkövetővel nyomon követni, csak akkor, ha az a munkakörből fakadóan valóban szükséges és az ezzel járó korlátozás más, enyhébb jogkorlátozást eredményező médon nem valésíthaté meg.

Szükséges továbbá azt is hangsúlyozni, hogy a munkáltató ellenőrzési jogköre nem lehet azonos a munkavállaló megfigyelésével. A munkáltató az egyébként jogszerűen működtetett rendszert olyan célból nem jogosult felhasználni, amely a munkavállaló magánszféráját indokolatlanul, aránytalanul korlátozná.

Az adatkezelés jogalapjának meglétén túl, tehát a munka világában, a munkavállaló egzisztenciális helyzetének kiszolgáltatottságából fakadóan kiemelten kell vizsgálni azt, hogy a létrejövő adatkezelés megfelel-e az Avtv. 5. §-ban rendezett célhoz kötött adatkezelés követelményének. Ennek értelmében, személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie e célnak. Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalésulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, csak a cél megvalésulásához szükséges mértékben és ideig.

A célhoz kötöttség elvéből következik, hogy a meghatározott cél nélküli, „készletre”, előre nem meghatározott jövőbeni felhasználásra valé adatgyűjtés és tárolés alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság által kialakított gyakorlat szerint kizárólag csak a tényleges és a közvetlen, s nem az eshetőleges veszély értelmezhető a célhoz kötöttség követelményét kielégítő alkotmányos ismérvként. Az olyan szabályozás, amely távoli, elvont veszély elhárítására irányul és ennek érdekében ír elő „készletre” történő adatkezelést az alkotmányos követelményekkel ellentétes.

A fentiekből következően tehát a GPS rendszer, vagy más, a változé munkahelyű munkavállalók munkavégzésének ellenőrzésére szolgáló eszközök – ilyen lehet például a mobiltelefon használatakor létrejövő cellainformáciék – használatának a jogosultsága mindig csak a konkrét eljárós részleteinek az érdemi vizsgálatakor állapítható meg.

Munkaidőn kívüli időszakban, a munkavállaló tartózkodási helyének esetleges nyomon követéséhez azonban a munkáltatónak sem törvényi jogalapja, sem megfelelő adatkezelési célja nincs, ezért az ilyen jellegű adatkezelés jogellenesnek minősül.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

Hirdetés