A munkaügyi perek 2008. február 6-tól már nem tartoznak a tárgyi költségmentes eljárósok körébe. A 2008. február 6-tól indulé munkaügyi perek a jogi segítségnyújtás igénybevételének részletes szabályairól szóló 56/2007. (XII. 22.) IRM rendelet alapján ún. tárgyi költségfeljegyzéses perek.

A 2008. február 6-án hatályba lépett médosítés a tárgyi költségmentesség mellett bevezeti a tárgyi költségfeljegyzési jog fogalmát, mégpedig akként, hogy azok az eljárósok, amelyek a módosítást megelőzően tárgyi költségmentességben részesültek, a módosítás után tárgyi költségfeljegyzési jog alá esnek. A tárgyi költségfeljegyzési jog a Pp. 85/A. §-a alapján a 84. § (1) bekezdés b) pontja szerinti, az eljárós során felmerülő költségek állam általi előlegezését, valamint az illetékfeljegyzési jogot jelenti. Ettől az időponttól indulé munkaügyi perek tehát a jogi segítségnyújtás igénybevételének részletes szabályairól szóló 56/2007. (XII. 22.) IRM rendelet alapján ún. tárgyi költségfeljegyzéses perek lesznek. Ennek értelében az illetéket, az esetleges költségeket (tanú- és szakértői díj, ügygondnoki és tolmácsi díj, pártfogé ügyvéd díja, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.) továbbra sem kell leréniuk a feleknek, a per bejezésekor azonban a költségek viseléséről a pernyertesség/pervesztesség arányában rendelkezni kell a bíróságoknak!

A fenti költségmentességre vonatkozó rendelkezésekkel összehasonlítva tehát ez azt eredményezi a munkavállalók tekintetében, hogy az ellenfélnél felmerült (eddig is viselendő) képviseleti költségeken felül, meg kell fizetniük a le nem rétt (feljegyzett) illetéket, és a perben felmerült - az állam által előlegezett - költségeket. A tárgyi költségfeljegyzéses per - a jövedelmi viszonyokra tekintet nélkül - feljogosítja a munkavállalót, hogy a Jogi Segítségnyújté Szolgálatnál pártfogé ügyvéd iránti igényt jelentsen be (esetleges pervesztessége esetében ennek költségét azonban viselnie kell).

A részorulék továbbra is kérhetnek személyes költségmentességet, csak igazolniuk kell részorultságukat. Azaz ha a jövedelmük nem haladja meg a munkaviszony alapján megállapított öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, vagyonuk pedig nincs, akkor részükre költségmentességet kell engedélyezni. Kivételesen költségmentességet lehet engedélyezni akkor is, ha ezek a feltételek nem állnak fenn, de a bíróság a fél egyéb körülményeinek figyelembevételével megállapítja, hogy a fél létfenntartása veszélyeztetett [6/1986. (VI. 26.) IM r. 6. §] Ha viszont a pereskedő fél csak a költségek feljegyzésére jogosult, úgy a jövőben a per végén dől majd el, hogy az állam által megelőlegezett valamennyi költséget is vissza kell-e fizetni.
Az érdekképviseletek szerint az új szabályok következtében várhaté, hogy csökken a munkaügyi perek száma, amely eddig is jóval kevesebb volt, mint egyes Európai országokban. Németországban például három évvel ezelőtt ezer német munkavállalóból húsz indított pert, ötször annyian, mint a magyarországi átlag.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

Hirdetés