Az Mt. 78. §-a értelmében a munkaviszony létesítésének és kezdetének napja elválik egymástól. A munkaviszony a munkaszerződés megkötésével létre jön, de a munkaviszony kezdete a munkába lépés napja. A munkába lépés napját a felek a munkaszerződésben határozzák meg. Erre vonatkozó megállapodás hiányában a munkaszerződés megkötését követő munkanapon kell a munkavállalót munkába állítani. A törvény értelmében arra is lehetőség van, hogy a felek a munkaszerződést a munkába lépés napja (a munkaviszony kezdete) előtt, akár több nappal, vagy több héttel korábban megkössék.

A munkaviszony létesítésének és kezdetének jelentős szerepe van a munkaviszonyból eredő jogok gyakorlása, illetve kötelezettségek teljesítése szempontjából. A 78. § (3) bekezdése értelmében a munkaszerződés megkötésének napja és a munkába állás napja közötti időszakban - a munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a munkaszerződés eltérő rendelkezése hiányában - csak azok a munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek illetik meg, illetőleg terhelik a feleket, amelyek a munkába állást segítik elő. A munkaviszonyból eredő jogok gyakorlásának, kötelezettségek teljesítésének teljes köre a munkaviszony kezdetével, tehát a munkába állás napjával nyílik meg. Ehhez azonban nem feltétlenül van szükség arra, hogy a munkaviszony kezdeteként megjelölt napon a munkavállaló ténylegesen dolgozni is kezdjen. A munkaszerződésben megjelölt (vagy a fenti törvényi rendelkezéseken alapulé) munkába lépési naptól kezdődően minden olyan jogosultság gyakorolhatévá válik, illetve minden olyan kötelezettséget teljesítendőnek kell tekintetni, amelyet munkaviszonyra vonatkozó rendelkezés a felekre nézve előír. E rendelkezések körébe tartozik az is, hogy a munkavállalót a betegsége miatti keresőképtelenségének idejére naptári évenként tizenöt munkanap betegszabadság illeti meg.

A munkaviszony kezdetének napján tehát nem változtat, ha a munkavállaló a munkaszerződésben megjelölt munkába lépési napon azért nem tudja a munkét felvenni, mert keresőképtelen beteg lett. Ebben az esetben a munkavállaló számára az Mt. 137. § rendelkezéseinek megfelelően ki kell adni a betegszabadságot, és erre az időre biztosítani kell a betegszabadságra járó díjazást is.

A fentieken nem változtat az a körülmény sem, ha a munkaszerződésben a felek prébaidő alkalmazásában állapodtak meg, amelynek kezdete szintén a munkába lépés (munkaszerződés szerinti) napja. A prébaidő kezdetén és tartamán tehát szintén nem változtat az a körülmény, ha a munkavállaló a munkába lépés napján (és azt követően is) beteg, és ezért fizikai szempontból ténylegesen nem kezd dolgozni.

Mivel a munkaviszony kezdetével a prébaidőre vonatkozó rendelkezések is alkalmazhatévá válnak, a munkaviszony a prébaidő alatti azonnali hatályú megszüntetés címén (a munkavállaló betegsége ellenére) megszüntethető. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a prébaidő alatti megszüntetés vonatkozásában alappal merülhet fel a rendeltetésellenes joggyakorlás kérdése, ha a munkáltató azt közvetlenül a munkába állás napján, vagy azt rövid idővel követően, azért gyakorolja, mert a munkavállaló a megbetegedésére tekintettel az előírt napon ténylegesen nem kezdett el dolgozni. Ilyen esetben ugyanis felvethető, hogy munkavégzés hiányában a munkáltató még nem is győződhetett meg a munkavállaló alkalmasságáról, tehát a prébaidő alatti megszüntetés nem a jogintézmény valédi rendeltetése szerint került alkalmazásra.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

Hirdetés