Magyarországon 800 ezerre tehető a rokkantnyugdíjasok száma, míg a feleakkora Szlovákiában 70 ezren vannak. Két évtizede nyílt titok, hogy a rokkantnyugdíj államilag biztosított menekülési lehetőség a munkanélküliség elől, esetenként pedig megvásárolhaté. Hogyan duzzadhatott ekkorára a rokkantnyugdíjasok száma? És hogyan vezethetőek vissza a munkapiacra?

Magyarországon 1990-ben 233 ezren voltak azok a rokkantnyugdíjasok, akik még nem érték el az öregségi nyugdíjkorhatárt. Számuk 2003-ra megduplázédott. A korbetöltött rokkantnyugdíjasokkal együtt nagyjából 800 ezren vannak.

A rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki legalább 67 százalékban elvesztette a munkaképességét, és egy éven belül nem várhaté az állapotában javulás. Magyarországon a rokkantnyugdíjasok jelentős részének leszázalékolását éppen 67 százalékban állapítják meg, azaz pont annyiban, amennyiért már utalják a járadékot - mondta az InfoRádiéban Scharle Ágota kutató.

A rokkantnyugdíj összegét a korábbi keresethez viszonyítják - mint az öregségi nyugdíjnál -, és aki legalább 25 éves munkaviszonnyal rendelkezett korábban, az annyit kap, mint ha elérte volna a nyugdíjkorhatárt, és a normál járadékot kapná.

De akinél 100 százalékos rokkantságot állapítottak meg, az ennél magasabb összeget is kaphat. A jogosultság ráadásul nem szűnik meg azzal, ha valaki eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt. A korhatár alatti rokkantnyugdíjasok átlagosan 64 ezer forintot kapnak egy hónapban, míg a korhatár felettiek átlagosan 78 ezret.

Mindez hatalmas kiadást jelent az országnak. Nemzetközi szervezetek már 1990-ben figyelmeztettek, hogy a gyakorlat az ország költségvetése szempontjából tarthatatlanná válhat, a Világbank pedig 1995-ös országjelentésében arra mutatott rá, hogy a társadalombiztosítási alap hiányát rövid távon leghatékonyabban csökkentő eszköz a rokkantsági ellátások szabályainak szigorítása lenne.

Azzal többen egyetértenek, hogy a rendszerváltáskor a tb partner volt a bizonytalan álláskilátásokkal rendelkezők korai nyugdíjazásában. Scharle Ágota, a Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet tudományos főmunkatársával egy tanulmányában egyenesen úgy fogalmaz: a rokkantnyugdíjazás növekedése nagyrészt a munkapiac feszültségeiből következett.

A 2007-ben, a Magyar Tudományos Akadómia által kiadott Munkaerőpiaci Tükörben megjelent cikkéből kiderül, hogy a rokkantnyugdíjasok aránya kiemelkedően magas az ország azon területein, ahol a munkanélküliség is az. 1996-ban például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 3,7-szer többen voltak, mint Győr-Moson-Sopron megyében, 2006-ban pedig a tolnai adat kétszerese volt a Fejór megyeinek. Ahogy a szakértő az InfoRádiéban elmondta, a leszázalékoltak 5-10 százalékának nincs olyan betegsége, amely akadályozná a munkavégzésben.

A rokkantnyugdíjasok Magyarországon - más országokkal ellentétben - általában végleg elhagyják a munkaerőpiacot, így viszonylag fiatalon kiesnek a járulékfizetők köréből is. Az is nyilvánvalévá vált, hogy Magyarországon a csökkent munkaképességűek rehabilitációja alig-alig hoz eredményt.

Az elemzők szerint valészínűsíthető, hogy a rokkantnyugdíjasok közül sokan dolgoznak ugyan, de nem legálisan.

Bár már 1990 éta tudott volt, hogy az igényléseken szigorítani kell, erre elsőként 1998-ban került sor, akkor veszett el a végleges jogosultság, és a jogszabály gyakoribb orvosi vizsgálatot írt elő, ezzel kevésbé biztos jövedelemmé vált a járadék. Ezután azonban csak 2006-ban történt változtatás, eközben azonban szigorodtak az öregségi nyugdíjak szabályai, emelkedett a korhatár, szűkült a korkedvezményes nyugdíjazás lehetősége, így emelkedett a rokkantnyugdíjasok száma.

Mára már nemcsak a nemzetközi szervezetek, hanem a magyarországi szakértők, a többi mellett a Reformszövetség is a jogosultság szigorítását szorgalmazza, hiszen a bő 3 millió nyugdíjasból 800 ezerre tehető a számuk, míg az 5,5 milliós lakosú Szlovákiában mindössze 70 ezren vannak, északi szomszédjaink azonban ezt is sokallják.
(Inforádió)

Hirdetés