A végkielégítésre valé jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a munkáltatónál meghatározott időtartamban fennálljon. A végkielégítésre valé jogosultság számítása során azonban figyelmen kívül kell hagyni a szabadságvesztés, a közérdekű munka, valamint a harminc napot meghaladó fizetés nélküli szabadság (kivéve a közeli hozzátartozé, valamint a tíz éven aluli gyermek gondozása, ápolása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság) időtartamát , amikor is a munkaviszony szünetel. Nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha legkésőbb a munkaviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül [MT. 87/A. § (1) bekezdés].Végkielégítés mértéke - A Munka Törvénykönyve által meghatározott törvényi végkielégítés mértéke- legalább három év esetén: egyhavi,
- legalább öt év esetén: kéthavi,
- legalább tíz év esetén: háromhavi,
- legalább tizenöt év esetén: négyhavi,
- legalább húsz év esetén: öt havi,
- legalább huszonöt év esetén: hat havi
átlagkeresetnek megfelelő összeg . A végkielégítés mértékének kiszámításakor a Munka Törvénykönyve hatálybalépését megelőzően áthelyezéssel létrejött munkaviszonyból az áthelyezést megelőző éveket nem lehet figyelembe venni.Emelt összegű végkielégítés A végkielégítésnek az ismertetett törvényi mértéke háromhavi átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonya munkáltatói rendes felmondással vagy a munkáltató jogutéd nélküli megszűnése folytán szűnik meg az öregségi nyugdíjra valé jogosultság, vagy korkedvezményes öregségi nyugdíjra valé jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg. Korlát azonban az emelt összegű végkielégítés kifizetésével kapcsolatban, hogy ez a kedvezmény csak egy alkalommal illeti meg a munkavállalót, tehát nem jár a korengedményes nyugdíjkorhatár előtti öt évben, majd a nyugdíjkorhatár előtti öt évben is, ha ezekben az időintervallumokban megszűnik a munkavállaló munkaviszonya.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

Vissza a hírekhez