Az alábbiakban igyekszünk áttekinteni a Munka Törvénykönyvét érintő 2009. január 1-én hatályba lépett változások közül a legjelentősebbeket.1. A módosítás átfogalmazza és értehetőbbé teszi a munkaidő beosztására vonatkozó szabályozást, elsősorban az ügyeleti jellegű munkavégzés vonatkozásában. Az irányadó szabályok szerint a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje a tizenkét, készenléti jellegű munkakörben a huszonnégy érát, heti munkaideje a negyvennyolc, készenléti jellegű munkakörben a hetvenkét érát nem haladhatja meg. A beosztás szerinti napi, illetve a heti munkaidő mértékébe az elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát be kell számítani.Az ügyelet vonatkozásában érvényesülő szabályok szerint ügyelet elrendelése esetén a fentiek szerinti heti munkaidő leghosszabb tartamába az ügyelet időtartamát is be kell számítani. A napi munkaidő tekintetében az ügyelet teljes tartamát munkaidőként kell figyelembe venni, ha az ügyelet alatt a rendkívüli munkavégzés időtartama nem mérhető. Az elrendelt ügyelet tartama nem haladhatja meg a huszonnégy érát azzal, hogy ennek tartamába az ügyelet megkezdésének napjára eső beosztás szerinti napi munkaidő tartamát be kell számítani.Az ügyelet elrendelésekor megfelelően alkalmazni kell azt a szabályt, amely szerint munkavállaló beosztás szerinti munkaideje a napi tizenkét érát, készenléti jellegű munkakör esetén a napi huszonnégy érát legfeljebb egy érával haladhatja meg, ha a téli időszámítás kezdetének időpontja a munkaidő-beosztás szerinti rendes munkaidő tartamára esik.2. Az Mt. korábban is tartalmazta azt a szabályt, hogy a munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább tizenegy éra egybefüggő pihenőidőt kell biztosítani. Ez egészült ki január 1-től azzal a kivétellel, hogy az előbbiektől eltérően osztott napi munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló esetében kevesebb, legalább nyolc éra egybefüggő pihenőidő biztosítandé.3. Bővíti a jogalkoté a munkaszüneti napon történő foglalkoztatás lehetőségeit. Eddig az egyetlen kivételes esetet az képezte, ha a munkavállaló megszakítás nélküli munkarendben vagy a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetve munkakörben dolgozott.Január 1-től további két esetben rendelhető el munkaszüneti napon történő munkavégzés: egyrészt a külföldre történő szolgáltatás nyújtásához - a szolgáltatás jellegéből eredően, a munkaszervezéstől függetlenül - e napon szükséges, informáciétechnolégiai és informatikai eszközzel történő munkavégzés esetén; másrészt külföldi kiküldetés során, ha a kiküldetés helye szerint irányadó jog alapján e napra munkavégzés rendelhető el.4. Kiegészíti a jogalkoté a szabadság kiadásával kapcsolatos szabályokat is. A korábbi szabályozás szerint a szabadságot az esedékességének évében volt köteles a munkáltató kiadni és ettől csak kivételes esetben térhetett el (kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén az esedékesség évét követő év március 31-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén az esedékesség évét követő év június 30-ig, illetve a munkavállaló betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül volt jogosult és köteles kiadni).
A fentiek szerinti rendelkezéstől érvényesen nem térhetett el a munkavállaló. 2009. január 1-től az esedékesség évében kiadottnak kell tekinteni azt a szabadságot, amelynek megszakítás nélküli tartama - az esedékesség évében történő megkezdése esetén - a következő évben jár le, és a következő évre átnyúlé szabadságrész nem haladja meg az öt munkanapot.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

Vissza a hírekhez