A munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll. Ha a munkaviszony év közben kezdődik vagy év közben szűnik meg, a szabadságnak csak időarányos része jár. Ha az évi szabadság kiszámításánál töredék nap keletkezik, a fél munkanapot elérő töredék egész munkanapnak tekintendő.
Az alapszabadság mértéke húsz munkanap, amely azonban a munkavállaló
- huszonötödik életévétől 21
- huszonnyolcadik életévétől 22
- harmincegyedik életévétől 23
- harmincharmadik életévétől 24
- harmincötödik életévétől 25
- harminchetedik életévétől 26
- harminckilencedik életévétől 27
- negyvenegyedik életévétől 28
- negyvenharmadik életévétől 29
- negyvenötödik életévétől 30 munkanapra emelkedik.
Pétszabadság: A fiatal munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a fiatal munkavállaló a tizennyolcadik életévét betölti.
A szülők döntése alapján gyermeke nevelésében nagyobb szerepet vállalé munkavállalót vagy a gyermekét egyedül nevelő szülőt évenként a tizenhat évesnél fiatalabb
- egy gyermeke után 2
- két gyermeke után 4
- három gyermeke után 7
munkanap pótszabadság illeti meg. A pótszabadság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.
A vak munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár.
A föld alatt állandé jelleggel dolgozó, illetve az ionizálé sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három érát eltöltő munkavállalót, évenként öt munkanap pótszabadság illeti meg.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)