Bár a munkavállaló a munkáltató utasításai szerinti munkavégzésre köteles, bizonyos helyzetekben a jogszabályok lehetőséget biztosítanak számára a munkavégzés, illetve a munkáltatói utasítás jogszerű megtagadására, mi több esetenként a munkavállaló köteles az utasítás végrehajtását megtagadni.Nem köteles a munkavállaló teljesíteni a munkáltató utasítását, ha annak végrehajtása jogszabályba vagy munkaviszonyra vonatkozó szabályba (kollektív szerződés) ütközik . (A munkavállaló tehát ilyen helyzetben dönthet, hogy teljesíti-e az utasítást, avagy nem.)
Megtagadhatja a munkavállaló a munkavégzést (azaz szintén mérlegelhet), ha az saját életének, egészségének vagy testi épségének közvetlen és súlyos veszélyeztetését eredményezné.
Köteles a munkavállaló az utasítás végrehajtását megtagadni, ha azzal bűncselekményt követne el, továbbá ha annak végrehajtása más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. A munkavédelmi törvény ilyen veszélyeztetésnek minősíti különösen a szükséges biztonsági berendezések, az egyéni védőeszközök működőképtelenségét, illetve hiányát.
Ha a munkáltatói utasítás végrehajtása kárt idézne elő (de veszélyeztetést vagy bűncselekményt nem valésítana meg) és a munkavállaló ezzel számolhat, köteles erre az utasítást adó munkáltató figyelmét felhívni, viszont az utasítás végrehajtását nem tagadhatja meg. (Annak, hogy a munkavállaló a munkáltató figyelmét felhívta-e avagy sem, egy esetleges kártérítési perben lehet jelentősége.) Az, hogy a munkavállaló adott esetben a munkáltatói utasítást jogszerűen tagadta meg, még nem jelenti azt, hogy a munkavállaló nem köteles a további - munkavégzés céljából történő - rendelkezésre állásra, munkavégzésre, illetve a további - jogszerű - munkáltatói utasítások végrehajtására. Ha a munkavállaló az utasítás teljesítésének jogszerű megtagadása következtében nem végez munkét, a kieső időre távolléti díjra jogosult. A távolléti díjat úgy kell megállapítani, hogy a munkavállaló a távollét időszakában érvényes személyi alapbére, rendszeres bérpótlékai, valamint a rendkívüli munkavégzés miatti kiegészítő pótlék együttes összegét kell alapul venni, melynek a távollét idejére számított időarányos átlaga jár. Ha az utasítás jogszerű volt, de a munkavállaló azt megtagadta, az akár még rendkívüli felmondást is megalapozhat, hiszen a Munka Törvénykönyve szerint a munkáltató által gyakorolt rendkívüli felmondás egyik esete az, amikor munkavállaló a munkaviszonyból származé lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi. A munkavállaló munkaviszonyból származé lényeges kötelezettségei:a) az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidejót munkában tölteni, ez alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni;
b) munkáját az elvárhaté szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és utasítások szerint végezni;
c) munkatársaival együttműködni, és munkáját úgy végezni, valamint általában olyan magatartást tanúsítani, hogy ez más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását vagy helytelen megítólését ne idézze elő;
d) munkáját személyesen ellátni;
e) a munkaköréhez kapcsolédé előkészítő és befejező munkákat elvégezni;
f) a munkája során tudomására jutott üzleti titkot illetve a munkáltatóra vonatkozó alapvető fontosságú informáciékat megőrizni;
g) a munkáltató által kijelölt tanfolyamon vagy továbbképzésen részt venni, és az előírt vizsgákat letenni, kivéve, ha ez személyi vagy családi körülményeire tekintettel reá aránytalanul sérelmes.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

Vissza a hírekhez