A munkavállalót minden évben munkaviszonya alapján rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságokból áll.
Az alapszabadság mértéke mindenkinél 20 munkanap. Ez a mérték a munkavállaló életkorának emelkedésével nő. A Munka törvényköve 10 életkori kategériát állapít meg és ehhez igazodéan a munkavállaló 25. életévétől kezdve az alapszabadság 21 nap, a legmagasabb kategéria pedig 45. életévtől számítva 30 munkanap. A szabadságot tehát évente a munkavállaló életkorához igazodéan meg kell állapítani és ehhez a különféle jogcímeken járó pótszabadságokat hozzá kell számítani.

Az alapszabadság mértéke

Fő szabály szerint húsz munkanap, azonban ez az életkortól függően ez a következők szerint emelkedik:

a) huszonötödik életévétől huszonegy;

b) huszonnyolcadik életévétől huszonkettő;

c) harmincegyedik életévétől huszonhárom;

d) harmincharmadik életévétől huszonnégy;

e) harmincötödik életévétől huszonöt;

f) harminchetedik életévétől huszonhat;

g) harminckilencedik életévétől huszonhét;

h) negyvenegyedik életévétől huszonnyolc;

i) negyvenharmadik életévétől huszonkilenc;

j) negyvenötödik életévétől harminc

munkanapra a rendes szabadság mértéke.

A hosszabb tartamú szabadság abban az évben illeti meg először a munkavállalót, amelyben a meghatározott életkort betölti.A munkaviszony évközi keletkezésekor időarányos szabadság jár, aminek kiszámításakor a fél napot elérő töredék egész munkanapnak számít.
A szabadságra járó bér kifizetéséről a felek önálléan rendelkeznek. Ha nincs külön megállapodás, akkor a törvény szerinti előírásnak megfelelően a munkáltató legkésőbb a szabadság megkezdése előtti munkanapon köteles kifizetni a szabadság idejére eső bérfizetési napon esedékes, valamint az igénybe vett rendes szabadság idejére járó munkabért, ha azt a dolgozó igényli.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)