A munkaközi szünet általában nem számít bele a munkaidőbe. Az Mt. szerint, ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a rendkívüli munkavégzés időtartama a hat érát meghaladja, valamint minden további három éra munkavégzés után a munkavállaló részére - a munkavégzés megszakításával - legalább húsz perc, legfeljebb egy éra egybefüggő munkaközi szünetet kell biztosítani. Amennyiben a napi munkaidő alatt a munkavállaló többször jogosult munkaközi szünetre, ezek együttes időtartama az egy érát nem haladhatja meg. A szabály a munkaközi szünet minimális és maximális tartamát rendezte, ugyanakkor kétséges volt, hogy az említett mértékeket egybefüggően kell-e kiadni vagy munkáltatói döntés alapján további részekre oszthaté. Az egyértelműség érdekében a fenti szabály úgy médosult, hogy a legalább húsz perc, legfeljebb egy éra munkaközi szünetből legalább húsz percet egybefüggően kell kiadni. Így nem lehet, például kétszer 10 percre bontani a munkaközi szünet minimális tartamát.

Ha már médosult e szabály, érdemes megjegyezni: a munkaközi szünet biztosítása a munkavégzés tényleges megszakításával jár, mindez szükségszerűen azt is jelenti, hogy ekkor munkavégzés nem történik. A munkaközi szünet ideje a munkaidőnek nem része, ezért ennek időtartamával a munkahelyen eltöltött idő meghosszabbodik. A munkaközi szünet idejére az előbbiekből következően díjazás sem jár. Ettől eltérően ugyanakkor kollektív szerződés vagy a felek megállapodása rendelkezhet úgy, hogy a munkaközi szünet a munkaidő része, ezáltal a munkaidő nem hosszabbodik meg, és erre az időtartamra díjazás jár.

Amennyiben a munkavállaló az adott műszak alatt többször jogosult munkaközi szünetre, ebben az esetben sem haladhatja meg a munkaközi szünetek együttes mértéke az 1 érát. Előfordulhat, hogy egyes munkakörökben a munkáltató működése szempontjából még a munkaközi szünet kiadása is veszélyeztetné a biztonságos üzemelést, mindig szükséges tehát a folyamatos munkavégzés. Ilyenkor a munkaközi szünet kiadására műszakonként, munkakörönként, személyenként eltérő időpontban kerülhet sor, sőt a munkáltató rendelkezhet arról, hogy hol kell tartózkodni a munkaközi szünetben (pl. a munkavégzés helyén nem lehet maradni). Készenléti jellegű munkakör esetén a fenti szabályok nem irányadóak, ekkor ugyanis a munkaközi szünet a munkaidőbe beleszámít. A munkaközi szünet biztosítása hat érát meghaladó munkavégzés esetén kötelező. Így nem jár ebédszünet a napi négyérás részmunkaidőben dolgozónak. Amennyiben a munkavégzés ezt meghaladóan folytatódik (pl. hosszabb teljes munkaidő vagy rendkívüli munkavégzés elrendelése miatt), akkor minden további három éra után biztosítani kell munkaközi szünetet. Megjegyezzük, ennek túlzottan nem örülhetnek az érintett munkavállalók - ha a szabályt a munkahelyen egyáltalán betartják -, mivel ennyivel is később fejeződik be munkaidejük. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy fiatal munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább 30 perc munkaközi szünetet kell biztosítani minden négy és fél érát meghaladó munkaidő esetén.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

Vissza a hírekhez