A rendelkezésre állé munkaidő beosztása a munkaidő felhasználását jelenti. Alapvetően egy héttel korábban egy hétre lehet megállapítani a munkaidő beosztását, melyet a munkavállalókkal írásban közölni kell.
A munkaidő beosztása lehet egyenlő, vagy egyenlőtlen.
Az egyenlő munkaidő-beosztés azt jelenti, hogy a munkaidő a munkaidő kezdetétől a befejezéséig folyamatos.
Egyenlőtlen a munkaidő-beosztás, ha a munkanapokon különböző mértékű a munkaidő.
Amennyiben a munkaidő kezdete és vége között megszakítás nincs, osztatlan munkaidőről beszélünk, ha megszakítás van, osztott munkaidőről van szé.
Ha a munkaidő beosztást nem közlik, az utolsó munkaidő-beosztás érvényes. Nincs probléma a munkaidő beosztással, ha valaki 5+2, általános munkarendben dolgozik.
A munkáltató a munkaidőt a munka jellegére, valamint az egészséges és biztonságos munkavégzésre figyelemmel köteles beosztani. A napi munkaidő-beosztásával kapcsolatban a napi munkaidő maximális és minimális mértékére kell figyelemmel lenni. A munkavállaló napi illetve heti munkaideje a 12, illetve 48 érát, a készenléti jellegű munkarendben foglalkoztatott munkavállaló napi illetve heti munkarendje a 24, illetve 72 érát nem haladhatja meg. Egy hónapban (négyheti időszakban) a munkavállaló számára – hacsak a kollektív szerződés másként nem rendelkezik – legfeljebb 168 éra készenlét rendelhető el. A napi és a heti munkaidő mértékébe az elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát be kell számítani.
A munkavállaló heti munkaidejóvel kapcsolatos 48 érás törvényi mérték az úgynevezett beosztási szabály, ami természetesen nem a munkaidő mértéke. Ez tehát azt jelenti, hogy a heti rendes és a rendkívüli munkavégzés idejóvel együtt sem haladhatja meg a munkaidő a munkaidő maximumot.
A munkarendet, a munkaidőkeretet, a napi munkaidő-beosztásának szabályait a kollektív szerződés, annak hiányában a munkáltató állapítja meg. A munkarend arra ad választ, hogy a hét melyik napján kell munkét végezni, és az egyes munkanapokon hogyan alakul a napi munkaidő, mikor, hol, meddig kell tehát a munkavégzési kötelezettséget teljesíteni.
A munkaidőkeret alkalmazására azoknál a munkáltatóknál van szükség, ahol a munka és így annak elvégzéséhez szükséges munkaidő a munkanapokon, vagy a munkavégzés rövidebb, vagy hosszabb időszakaiban egyenlőtlenül jelentkezik. Ehhez alkalmazkodéan a munkáltató egyenlőtlen munkaidő-beosztást alkalmazhat. Tekintetbe véve azt, hogy a teljes munkaidő napi 8 éra, ennek mértékét a munkaidőkeret meghatározásánál figyelembe kell venni. Amennyiben a munkavállaló 2 heti munkaidőkeretben végzi munkáját, a munkaidőkeret éraszámát úgy határozza meg, hogy a munkaidőkeret napjainak számából levonja a heti 2 pihenőnapot, illetve, ha a munkaidőkeretben munkaszüneti nap is van, a munkaszüneti napok számát. Az így kapott munkanapok számát meg kell szorozni 8-cal, vagy készenléti jellegű munkakör esetén 12-vel. Arra viszont figyelni kell, hogy az így meghatározott munkaidőkeret felhasználásánál, beosztásánál a heti munkaidő átlagosan a 48 érát ne haladja meg.
A munkaidőkeretnek az a lényege, hogy a napi teljes munkaidőt a munkaidőkeret átlagában kell a munkavállalónak ledolgoznia. A munkaidőkeret alkalmazásakor a munkaidőkeret kezdő és befejező időtartamát meg kell határozni és erről a munkavállalót írásban értesíteni is kell. A munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidő számításakor, ha a munkavállaló a Munka törvénykönyve által meghatározott esetekben nem végez munkét, és erre az időre számára távolléti díjat kell fizetni, a távollét, illetőleg a keresőképtelenség időtartamát figyelmen kívül kell hagyni, vagy az erre eső napokat a munkadóra irányadó napi munkaidő mértékével kell figyelembe venni.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

Vissza a hírekhez