A szabadság kiadása időpontjának meghatározásánál a munkavállaló és a munkáltató szándékainak összehangolására indokolt törekedni. Ennek érdekében a törvény viszonylag tág teret enged az érintett felek egyeztetésének. Bizonyos sarokpontok kijelölését persze nem lehetett megkerülni. Azok a munkáltatók, ahol üzemi tanács is működik, nem hagyhatják figyelmen kívül azt a törvényi előírást, hogy éves szabadságolási tervüket döntés előtt az üzemi tanáccsal véleményeztetni kell.

A szabadság idejónek meghatározása

Az egyik ilyen generális szabály, hogy a szabadság kiadásának időpontját - a munkavállaló előzetes meghallgatása után - a munkáltató határozza meg (a munkavállalói igények meghallgatása egyébiránt a munkáltatót terhelő együttműködési kötelezettségből is következik), ami sok helyütt bizonyára egyenlő azzal, hogy a munkavállaló igényeit messzemenően figyelembe veszik . Ugyanakkor a szabadságok ütemezésénél e passzus révén többé-kevésbé a munkadó is érvényesítheti saját gazdasági érdekeit.

A kédex lehetőséget teremt arra, hogy alapszabadságának meghatározott részével saját belátása szerint a munkavállaló rendelkezzen. Az alapszabadság egynegyedét ugyanis - a munkaviszony első három hónapját kivéve - a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Erre vonatkozó igényét a munkavállalónak a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie. A 2007. évi rendes szabadság kiadásakor alkalmazandé először az a szabály, hogy ha a munkavállalót érintő olyan körülmény merül fel, amely miatt a munkavégzési kötelezettség teljesítése számára személyi, illetőleg családi körülményeire tekintettel aránytalan vagy jelentős sérelemmel járna, a munkavállaló erről haladóktalanul értesíti a munkáltatót. Ebben az esetben a munkáltató az alapszabadság egynegyedéből összesen három munkanapot - legfeljebb három alkalommal - a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban, a tizenöt napos bejelentési határidőre vonatkozó szabály mellőzésével köteles kiadni. A munkavállaló a munkáltató felszélítása esetén a körülmény fennállását a munkába állásakor haladóktalanul igazolni köteles.

A jogszabálynak ez az előírása azt jelenti, hogy a munkavállaló 25. életévének betöltéséig 5, 28 és 37 éves kora között 6, 37 és 45 éves kora között 7, 45 éves kora után pedig 8 nap szabadságával saját maga rendelkezik, pontosabban ennyi nap szabadságának az időpontját maga határozhatja meg. (Persze csak akkor, ha legalább tizenöt nappal korábban szél, mint ahogy a szabadságát ki akarja venni.)

Az esedékesség éve

Az évi rendes szabadság jogintézményének az a célja - legalábbis a törvény miniszteri indokolása szerint -, hogy a munkavállaló számára évente nyújtott hosszabb időtartamú pihenőidő biztosítsa a regenerálédás lehetőségét. Ebből okszerűen következik a kédex rendelkezése, hogy tudniillik a szabadságot esedékességének évében kell kiadni. Különleges helyzetekben azonban arra is méd van, hogy a szabadságot ne az esedékesség évében adják ki. A munkáltató oldalán felmerült okból csak kivételesen fontos gazdasági érdekből kerülhet erre sor, s a szabadság kiadását a korábbi munkajogi szabályozés alapján következő év június 30-áig, kollektív szerződés rendelkezése esetén december 31-éig lehetett eltolni. Ezt a rendelkezést az Alkotmánybíróság megsemmisítette, így az országgyűlésnek új szabályozást kellett alkotnia, mely szerint a 2006. évre járó rendes szabadságot legkésőbb 2007. szeptember 30-ig ki kell adni. 2007-től pedig a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadságot legkésőbb az esedékesség évét követő év március 31-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén az esedékesség évét követő év június 30-ig adja ki. Erre hivatkozással azonban nem lehet a következő évre áttolni a munkavállaló szabadsága egészének kiadását, csak a rendes szabadság legfeljebb egynegyedét lehet az esedékesség évét követő évben kiadni. Ettől az egynegyedes korlátozástól eltérni csak akkor lehet, ha az a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt - különösen baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében - szükséges. A munkavállaló betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén a munkáltató az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül adja ki a szabadságot, ha az esedékesség éve eltelt. . Ezektől a passzusoktól nem lehet eltérni (kégens rendelkezés).

A szabadságot csak a munkavállaló kifejezett kérésére lehet kettőnél több részletben kiadni.

A szabadság időpontjának módosítása

A szabadság kiadásának időpontját legkésőbb a szabadság kezdete előtt egy hónappal közölni kell a munkavállalóval. Az időpontot a munkáltató utébb csak rendkívül indokolt esetben változtathatja meg, és a munkavállalónak ezzel összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit köteles megtéríteni.

Visszarendelés a szabadságról

Mi több, a munkáltatónak arra is joga van, hogy a munkavállaló a már megkezdett szabadságát a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok vagy kivételesen fontos gazdasági érdeke miatt megszakítsa. Ebben az esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre utazással, illetőleg a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be. A munkavállalónak a megszakítással összefüggésben felmerült kárát, költségeit a munkáltató természetesen szintén köteles megtéríteni.

Elvileg tehát a szabadság meghatározott időpontjának módosítására, illetve a már megkezdett szabadság megszakítására csak rendkívüli esetben, kivételesen fontos érdekből kerülhet sor. Korábban a Munka Törvénykönyve nem tartalmazott magyarázatot arra, hogy mi minősül a szabadság kiadását ilyen lényegesen meghatározó indoknak, 2007-ben a jogalkoté munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok definíciéját nem adta meg, viszont meghatározta a kivételesen fontos gazdasági érdek fogalmát. Eszerint kivételesen fontos gazdasági érdek a rendes szabadság kiadásával kapcsolatos, munkaszervezéstől független olyan körülmény, melynek felmerülése esetén a rendes szabadságnak az esedékesség évében teljes mértékben történő kiadása a munkáltató gazdálkodását meghatározó médon hátrányosan befolyásolná. Ami pedig az esetleg felmerült károkat illeti: ilyen lehet az, hogy az előleggel biztosított külföldi társasutazást le kell mondani, hogy előszezon helyett csak a drágább főszezonban tud elmenni a család nyaralni, hogy a lefoglalt olcsébb nyaralét vissza kell mondani, s helyette - más időpontban - csak drágább áll rendelkezésre stb.

Szabadság különleges munkarend esetén

A szabadság kiadásánál - általános szabályként - a munkarend (munkaidő-beosztás) szerinti munkanapokat kell figyelembe venni.

A különleges munkaidő-beosztásokra tekintettel azonban e szabály alél a törvény két kivételt is megállapít.

1. A heti kettőnél több pihenőnapot adó munkaidő-beosztés aránytalanul előnyös helyzetet teremtene a szabadság kiadásánál az általános, azaz heti két pihenőnapot adó munkaidő-beosztásban foglalkoztatott dolgozókkal szemben. Ezért a heti kettőnél több pihenőnapot biztosíté munkaidő-beosztás esetén - legalábbis a szabadság kiadása tekintetében - a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló heti két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot.
2. A másik kivétel arra az előbbivel ellentétes esetre vonatkozik, amikor a munkáltató működésének jellegéből következően a munkaidő-beosztás nem biztosítja a heti két pihenőnapot. Ilyenkor a munkavállaló szabadságát úgy kell kiszámítani, hogy a beosztés az ötnapos munkahéttel dolgozókéval azonos elbírálást és így azonos hosszúságú pihenőidőt biztosítson, avagy a törvény megfogalmazása szerint: annak a munkavállalónak, akinek a munkaidő-beosztása nem biztosít hetenként két pihenőnapot, úgy kell számítani a szabadságát, hogy azonos naptári időszakra (hétre) mentesüljön a munkavégzés alél, mint az ötnapos munkahéttel dolgozók.

Magyarul - és kicsit leegyszerűsítve - e szabályok azt jelentik, hogy azoknak a dolgozóknak a szabadságát, akiknek heti kettőnél több, illetőleg heti kettőnél kevesebb pihenőnapjuk van, heti öt munkanappal kell elszámolni, és ilyenkor öt munkanapra illeti meg a dolgozót az egyheti átlagkeresete.

A munkavállalónak az évi rendes szabadság akkor is jár, ha a munkáltató őt nem teljes munkaidőben alkalmazza (a részmunkaidőre alkalmazott munkavállalók szabadságra valé jogosultsága nyilvánvaléan következik a hátrányos megkülönböztetés tilalmából ). Magától értetődik, hogy amennyiben a nem teljes munkaidőben foglalkoztatott (részmunkaidős) munkavállaló a hét bizonyos napjain nem dolgozik, szabadságának kiadásakor az imént írtak szerint kell eljárni, azaz úgy kell tekinteni, mintha a hét minden napja munkanap lenne, kivéve természetesen a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napokat (MK 19. szám).

Szabadság kiadása munkaerő-kölcsönzés esetén

Kölcsönzés keretében történő foglalkoztatás időtartama alatt a szabadságot - eltérő megállapodás hiányában - a kölcsönvevő, egyébként a kölcsönbeadó adja ki. A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval - előzetes meghallgatása után - legkésőbb a szabadság kezdete előtt három nappal közölni kell. Az időpontot a kölcsönvevő csak rendkívül indokolt esetben változtathatja meg, és a munkavállalónak az ezzel összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit köteles megtéríteni. Az alapszabadság legalább egynegyedét - a foglalkoztatás első három hónapját kivéve - a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie.

Szabadság kiadása előtti munkáltatói kötelezettség

A munkáltató - eltérő megállapodás hiányában - legkésőbb a szabadság megkezdése előtti munkanapon köteles kifizetni a) a szabadság idejére eső bérfizetési napon esedékes, valamint b) az igénybe vett rendes szabadság idejére járó munkabért.

A szabadság kiadására vonatkozó igény elévülése

Legkorábban a 2007. évi szabadság kiadásakor kell az alábbi elévülési szabályokat alkalmazni. Fő szabály szerint valamely munkajogi igény elévülése az esedékessé válástól kezdődik.

Ettől eltérően

* a szabadság kiadására vonatkozó munkavállalói igény a munkaviszony fennállása alatt nem évül el;
* a szabadság megváltásával kapcsolatos munkavállalói igény elévülése a munkaviszony megszűnésének napján kezdődik.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)