Egyre romlanak a frissdiplomások munkakezdési esélyei, miközben az önkormányzatok létszámhiányra hivatkozva sorra zárják be a szakiskolákat. Az ellenzék természetesen ezt is a kormány számlájára írja, a kabinet viszont az idén először szedett tandíjtól várja az egyetemek pénzügyi helyzetének javulását, egy egészségesebb képzési struktúra kialakulását.
A magyar oktatási rendszer két, egymással ellentétes irányú folyamattal szembesült a rendszerváltás éta. Miközben a születések száma folyamatosan csökkent, s fogyott az alapfokú oktatásban részt vevők száma, a magasabb iskolai végzettségért (szakközép-iskolai és gimnáziumi érettségi, illetve főiskolai vagy egyetemi diploma) egyre többen és egyre többet hajlandéak áldozni.Ezzel párhuzamosan drasztikusan csökkent a szakmunkásképzőkbe jelentkezők aránya. A trendváltást a kutatók egybehangzéan a Kádár-érában rögzült beidegződések és a kilencvenes években végbement, viszonylag gyors középosztályosodás kombináciéjával magyarázzák. A rendszerváltást megelőzően tíz pályakezdő fiatalból mindössze egynek volt diplomája, így az egyetemi évekbe fektetett (szülői és gyermeki) energia azonnali elhelyezkedést és stabil, kiszámíthatéan felfelé ívelő, a felső tízezerhez valé csatlakozás lehetőségével kecsegtető karriert jelentett.E kor középosztálya számára a gimnáziumi érettségi volt az az elvárt teljesítmény, amelyre elfogadhaté egzisztenciát lehetett alapozni. A rendszerváltással azonban a társadalmilag elvárt minimum is változott. A középosztály kiszélesedett, tagjai számára könnyebben elérhetővé vált a diploma megszerzése – miközben a korábban rögzült felfogás változatlanul a fényes pálya ígéretét vetítette az egyetemisták elé. A változásra – ha évekkel megkésve is – reagált a munkaerőpiac. Mára számos olyan álláshely betöltését kötik (bármilyen) diploma meglétéhez, amelyiknél húsz évvel korábban csupán érettségit vártak el a jelentkezőktől.Az oktatásnak a minőségiről a mennyiségi termelésre valé átállása devalválta a diploma értékét, az egyes szakmákban tapasztalt túlképzés pedig lohasztéan hat a jelentkezési kedvre.Ennek ellenére ma is jó befektetés a felsőoktatásba jelentkezni. A Központi Statisztikai Hivatal és az Állami Foglalkoztatási Szolgálat rendszeres kutatásai szerint tévedés a diplomás munkanélküliek egyre gyarapodé számával rémisztgetni. Noha kétségtelen, hogy egyes szakok több végzőst bocsátanak ki, mint amennyinek egy Magyarországnál akár tízszer nagyobb állam munkét tudna adni, a munkanélküliségi ráta a diplomások körében a legalacsonyabb. Míg a húsz és harminc év közötti, érettségivel nem rendelkező fiatalok 37 százaléka gazdaságilag inaktív (praktikusan munkanélküli), addig ugyanez a szám a diplomások körében csupán 14 százalék.Még egy másik adatsor, amely felvételizésre buzdíthatja a maturálékat: a magyar szakmunkás (hivatalos) átlagjövedelme alig több bruttó 110 ezer forintnál, gimnáziumi érettségivel ez 140 ezer környékére tornászhaté fel, míg egyetemi diplomával meghaladja a 350 ezret. Nyomés érv ez abban az országban, ahol az átlagbér 260 ezer forint. (Megjegyezzük, az Európai Unió tagállamaiban jóval kisebb a szorzé az érettségivel, illetve a diplomával elérhető keresetek között, igaz, tőlünk nyugatra „nem kicsit” nagyobb a szorzandé.)S ha mindez nem elég: a felmérések szerint nemcsak a fizetése lesz magasabb, de hosszabb életet is remélhet, aki leteszi záróvizsgáit. Egy harmincéves, felsőfokú végzettséggel rendelkező férfi várhaté élettartama 78, egy nőé 82 év. Ezzel szemben nyolc általánost végzett kortársaiknak csupán 62, illetve 72 év adatik.Létezik-e egyáltalán diplomás túlképzés, indukál-e társadalmi vagy gazdasági problémát a felsőoktatásból kiáramlék magas száma? Bár a gazdasági tárcának pontos kimutatásai nincsenek, több szakember állítja: a szaktudás heterogén eloszlása miatt az ország bizonyos részein pusztán azért nem telepedett meg a működő tőke, mert nem talált megfelelő szakmunkásgárdát a tevékenység indításához. Ez okból becslések szerint – a kieső adóbevételen, a pluszban kifizetett munkanélküli-segélyen stb. – évente akár 50 milliárd forintot is bukhat az állam.Megoldás lehet-e a tandíj arra, hogy a felsőoktatástól elriassza, s a kurrens területek szakmunkásléte felé tolja a fiatalokat? Egyetemi vezetők egybehangzé állítása szerint: nem.
(168 óra)

Vissza a hírekhez