A munkakör két szempontból minősíthető készenléti jellegűnek:
- Akkor, ha a Munkavállaló az általa ellátandó feladatok jellege miatt - hosszabb időszakot vizsgálva - a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a Munkáltató rendelkezésére. (Ebben az esetben a munkakörnek az a sajátossága, hogy nem kíván állandó, folyamatos munkavégzést. A rendelkezésre állás ilyenkor az általánosnál lényegesen nagyobb arányt képez, így a Munkavállalónak lehetősége nyílik arra, hogy hosszabb-rövidebb időtartamokra kikapcsolódjon.)Ez a körülmény a munkakör sajátosságából fakad, és nem abból, hogy a Munkáltató megfelelő munkaszervezéssel gondoskodhatna-e a Munkavállaló folyamatos foglalkoztatásáról. Az ilyen - tipikusan a baleset, elemi csapás vagy hiba elhárítására létrehozott - munkakörök szervezésének az a célja, hogy a Munkáltató által nem tervezhető, ki nem számítható, de valószínűsíthető esetekben megfelelő munkaerő álljon a rendelkezésére.- Akkor, ha a munkakörbe tartozó feladatok elvégzése - azok sajátosságára, feltételeire tekintettel - az általánosnál számottevően kisebb igénybevételt jelent. Az ilyen munkakörökben a Munkavállaló munkaidejében végig munkát végez ugyan, ám annak intenzitása, megerőltető volta a szokásosnál lényegesen alacsonyabb, így jóval kisebb igénybevétellel jár. (Jellemzően ilyen tevékenység lehet például a csak figyelőszolgálatot ellátó biztonsági őr munkája, de ha mellette más feladatokat is el kell látnia, a készenléti jelleg már nem áll fenn.) [2012/I. törvény 91. §-a.]
(Munka Törvénykönyve)

Vissza a hírekhez