Az év végi teljesítményértékelés közeledtével fékuszba kerül a 2008-as év bérezési gyakorlatának kérdése és a költségkeretek meghatározása. A cégeknél gyakori kérdés, hogyan helyezzék az egységes nemzetközi keretbe a magyar ösztönzési rendszert, milyen helyet foglalnak el a magyar reál -és nominálbérek Uniós viszonylatban.
A cél ugyan nem ennek a fenti kérdésnek a teljes körű megválaszolása, hanem egy kis betekintés az elmúlt egy-két év Uniós béreinek változásába, különös tekintettel a magyar átlagos fizetési tendenciákra. A cikk egy 2007 július-augusztus folyamán megjelent Eurofound összeállítés alapján készült, amelyben a jelenleg 27 tagállammal rendelkező EU bérezési trendjei kísérhetők figyelemmel a 2005-ös és 2006-os évek viszonylatában. A régi 15 tagállam és az újonnan csatlakozott 12 ország bérezési gyakorlatát a már lezárt gazdasági évek alapján elemezték. Általános tendenciák A tanulmány végkövetkeztetése, hogy az újonnan csatlakozé 12 ország és a régi tagállamok bérezési szintje között meglévő különbség gyorsulé ütemben csökken. A 12 új tagállam átlagos reálbér-emelkedése 6,5-szerese a régi tagállamokénak, az emelkedés a 27 államra vetítve azonban csökkenő ütemű. A jelentős különbség azonban még a 2005-ös és a 2006-os évek során is tapasztalhaté volt a régi 15 tagállam és több mint 3 éve csatlakozott országok között. Uniós szinten a nominális béremelkedés 2005-ben 4,9 százalék volt, ami a múlt év során 5,6 százalékra emelkedett, ugyanakkor a reálbérek ugyanezen rátája 1,9 százalékról 2,7 százalékra nőtt. A 2004-ben csatlakozott országok 2006-os évre vonatkozó reálbér emelkedési rátája széles sávban mozgott, a legmagasabb Lettországban volt, 16 százalék, míg legalacsonyabb Magyarországon -1,4 százalék. Európai viszonylatban vannak olyan országok, ahol a reálbérek közel azonos ütemben csökkenő tendenciát mutatnak Bulgáriában, Szlovéniában, Németországban és Magyarországon.
(Ügyvezető)

Vissza a hírekhez