Egyre több esetben szankcionál az Egyenlő Bánásméd Hatéság (EBH), és a szervezet határozatait sorra jóvá is hagyja a bíróság.

Nemrég például egy mediátoriroda megsértette az egyenlő bánásméd követelményét azzal, hogy a jogászi állásra jelentkezővel egyeztetett állásinterjút annak vaksága miatt mondta le. Mivel a cég nem tudta megfelelően menteni magát, a hatóság 800 000 forint bírság megfizetésére kötelezte, amit a bíróság helyben is hagyott, sőt, a bírságon túl az elmarasztalt gazdasági társaságnak kellett viselni az illeték költségét és az ügyvédi munkadíjat is.

A Fővárosi Bíréság egyik tavaly hozott határozatát is megerősítette. Itt egy cég azzal sértette meg az egyenlő bánásméd követelményét, hogy pusztán roma származása miatt nem vett fel egy az újságban megjelent álláshirdetésre jelentkezőt. Az EBH ezt a jogsértő vállalkozást 700 ezer forint bírsággal sújtotta.

Bár pénzbüntetést nem szabott ki a hatóság a következő ügyben, a jogsértő magatartástól eltiltotta azt a céget, amely még írásba is adta a munkaügyi központ által kiközvetített 37 éves, felsőfokú német-, alapfokú angolnyelv-tudással, közgazdasági és külkereskedelmi végzettséggel rendelkező álláskeresőnek, hogy amiatt nem alkalmazza őt a cég, mert „a munkatársak fiatalok, és hasonlé korúval szeretnék betölteni az állást”. Az EBH eljáróst indított, és tárgyalást tartott az ügyben, ahol a kérelmező nem tudott megjelenni, mivel időközben vidéken kapott állást. A céget a betöltendő munkakör felett munkáltatói jogot gyakorlé gazdasági vezető képviselte. Az eljárós alá vont intézmény vezetője nem tudta megfelelően bizonyítani, hogy megtartotta az egyenlő bánásméd követelményét, illetve azt, hogy nem volt köteles megtartani. Az általa felhozott védekezését a hatóság nem fogadta el, a kérelmező beadványának helyt adott, és megállapította, hogy az egyenlő bánásméd követelménye sérült akkor, amikor a hasonlé munkakörben dolgozó munkatársak alacsonyabb életkorával indokolta meg a kérelmező elutasítását.

A hatóság egyébként nemrég állásfoglalást adott ki arra vonatkozóan, hogy milyen kérdéseket tilos feltenni a pályázénak az állásinterjún.

Közvetlen hátrányos megkülönböztetést eredményezhetnek különösen a magánéletre, párkapcsolatra, családi életre, tervezett gyermekvállalásra, szexuális szokásokra, lakóhelyre, származásra, vallási vagy politikai meggyőződésre, politikai események megítólésére, vagyoni helyzetre, egészségi állapotra vonatkozó kérdések.

Fontos, hogy önmagában egy vagy több, az egyenlő bánásméd követelményét sértő kérdés még nem alapozza meg a diszkrimináciét. Ez csak akkor állapítható meg, ha a munkadó intézkedése hátrányt okoz. Ilyen hátrány lehet például, ha az elhangzé válasz miatt nem kapja meg a jelölt az állást, vagyis a jogviszony létesítése elmarad. Az is hátrány lehet, különösen ha az alkalmazásra sor kerül, hogy a munkavállalóval családi körülményei folytán határozott idejű vagy prébaidős munkaviszonyt létesítenek, míg a többi felvett alkalmazottal határozatlan idejű munkaszerződést kötnek. Az adott cég mentesülhet a felelősség alél, ha bebizonyíthaté, hogy az állásinterjún elhangzott kérdés a munka jellege vagy természete miatt indokolt. A vallási vagy más világnézeti meggyőződésen, illetve nemzeti vagy etnikai hovatartozáson alapulé szervezet munkadója által feltett kérdés csak akkor nem sérti az egyenlő bánásméd követelményét, ha az a szervezet jellegét meghatározó szellemiségből közvetlenül adódik és indokolt. Például ha egy vallási közösség hitoktatét keres, akkor a foglalkoztató részéről feltehető az állásra jelentkezőhöz a felekezeti hovatartozására irányuló kérdés.
Forrás: Világgazdaság
(M-T Munkaügyi Tanácsadó Iroda)

Vissza a hírekhez