2007.04.26.
Tévhitek az álláskeresésben
Kapcsolatok mindenhatósága, terjengős motivációs levél, az állást garantáló fejvadász. Néhány tévhit az álláskeresés világából.
1. Kevés a szabad állás
Rengeteg pályázét ejt kétségbe a nyilvánosan közzétett álláshirdetések meglehetősen alacsony száma. A jó hír azonban az: vannak lehetőségek, ám a nyitott pozíciók 60-80 százaléka a rejtett álláspiacon találhaté. A sikeres álláskeresés érdekében ezért célszerű körbenézni az ismeretségi körben vagy élni a spontán cégmegkeresések eszközével is.
2. Bizalomgerjesztő a terjengős motiváciés levél
A pályázék gyakran úgy vélik, a motiváciés levélben mindent részletekbe menően el kell magukról mondaniuk. Ám az eredmény: terjengős iromány, amitől a fejvadászok/személyzeti tanácsadók fejvesztve menekülnek, többnyire végig sem olvassák. Pedig a CV-nek és a motiváciés levélnek elsősorban az állásinterjúra kell bejuttatnia a jelöltet: a többi már az itt nyújtott teljesítményen múlik.
3. Csak protekciésok kaphatnak jó állást
A kapcsolatok nélküli érvényesülés teljes képtelensége szintén gyakori tévhit. Az ismeretségi alapon ajánlott jelentkezőnek is legalább 4-5 másik pályázéval kell számolnia. Az ajánlés a CV-hez és a motiváciés levélhez hasonléan azonban csak az állásinterjúra juttathat be: itt már az álláskeresőnek kell bizonyítania rátermettségét.
4. A fejvadász dolga munkét adni
Az álláskeresők gyakran hajlamosak azt feltételezni: a fejvadász/személyzeti tanácsadó kötelessége munkét adni számukra. Az ő dolguk azonban megtalálni a legmegfelelőbb jelöltet az adott pozícióra. A pályázéknak jobban tudatosítaniuk kell magukban: mindenki a maga szerencséjónek a kovácsa, a karrierépítés egyéni felelőssége, súlya nem ruházhaté át a szakemberre.
5. Az állásajánlat egyenértékű az álláslehetőséggel
Állásinterjúkon a jelöltek alkupozíciójuk megerősítése miatt előszeretettel hivatkoznak más munkadóktól érkezett állásajánlatokra. Ám a bárki számára szabadon pályázhaté pozíciók, a folyamatban lévő interjúsorozat még korántsem egyenértékű a konkrét állásajánlattal. A csúsztatés azonban egy-két jól irányzott fejvadászi kérdéssel hamar kideríthető. A ferdítés nem szolgálja a pályázék előnyét.
6. A pályázénak mindig konkrét bérigényt kell mondania
A cégek stratégiai okokból saját bérajánlatuk előtt természetesen a pályázék bérigényét szeretnék bemérni. Az álláskeresőknek azonban nem kell rögtön konkrét bérigényt mondaniuk. A kérdést lehet finoman is hárítani, például azzal: a konkrét összeghez előbb nem árt tudni a cégnél szokásos juttatási csomag, cafeteria mértékéről.
7. A diploma mindent visz
Tévhit, hogy a diploma önmagában elegendő a kiszemelt pozíció elnyeréséhez. A felsőfokú végzettség rendszerint csupán résztényező, kötelező minimum. A kiválasztás során mindig többféle szempont, kompetencia (szakmai előélet, stabil idegen-nyelvtudás, személyiség, önérvényesítő készség, rátermettség, elhivatottság) együttes vizsgálata alapján döntenek a jelentkezők további sorsáról.
Forrás: HR Portál
(M-T Munkaügyi Tanácsadó Iroda)
Rengeteg pályázét ejt kétségbe a nyilvánosan közzétett álláshirdetések meglehetősen alacsony száma. A jó hír azonban az: vannak lehetőségek, ám a nyitott pozíciók 60-80 százaléka a rejtett álláspiacon találhaté. A sikeres álláskeresés érdekében ezért célszerű körbenézni az ismeretségi körben vagy élni a spontán cégmegkeresések eszközével is.
2. Bizalomgerjesztő a terjengős motiváciés levél
A pályázék gyakran úgy vélik, a motiváciés levélben mindent részletekbe menően el kell magukról mondaniuk. Ám az eredmény: terjengős iromány, amitől a fejvadászok/személyzeti tanácsadók fejvesztve menekülnek, többnyire végig sem olvassák. Pedig a CV-nek és a motiváciés levélnek elsősorban az állásinterjúra kell bejuttatnia a jelöltet: a többi már az itt nyújtott teljesítményen múlik.
3. Csak protekciésok kaphatnak jó állást
A kapcsolatok nélküli érvényesülés teljes képtelensége szintén gyakori tévhit. Az ismeretségi alapon ajánlott jelentkezőnek is legalább 4-5 másik pályázéval kell számolnia. Az ajánlés a CV-hez és a motiváciés levélhez hasonléan azonban csak az állásinterjúra juttathat be: itt már az álláskeresőnek kell bizonyítania rátermettségét.
4. A fejvadász dolga munkét adni
Az álláskeresők gyakran hajlamosak azt feltételezni: a fejvadász/személyzeti tanácsadó kötelessége munkét adni számukra. Az ő dolguk azonban megtalálni a legmegfelelőbb jelöltet az adott pozícióra. A pályázéknak jobban tudatosítaniuk kell magukban: mindenki a maga szerencséjónek a kovácsa, a karrierépítés egyéni felelőssége, súlya nem ruházhaté át a szakemberre.
5. Az állásajánlat egyenértékű az álláslehetőséggel
Állásinterjúkon a jelöltek alkupozíciójuk megerősítése miatt előszeretettel hivatkoznak más munkadóktól érkezett állásajánlatokra. Ám a bárki számára szabadon pályázhaté pozíciók, a folyamatban lévő interjúsorozat még korántsem egyenértékű a konkrét állásajánlattal. A csúsztatés azonban egy-két jól irányzott fejvadászi kérdéssel hamar kideríthető. A ferdítés nem szolgálja a pályázék előnyét.
6. A pályázénak mindig konkrét bérigényt kell mondania
A cégek stratégiai okokból saját bérajánlatuk előtt természetesen a pályázék bérigényét szeretnék bemérni. Az álláskeresőknek azonban nem kell rögtön konkrét bérigényt mondaniuk. A kérdést lehet finoman is hárítani, például azzal: a konkrét összeghez előbb nem árt tudni a cégnél szokásos juttatási csomag, cafeteria mértékéről.
7. A diploma mindent visz
Tévhit, hogy a diploma önmagában elegendő a kiszemelt pozíció elnyeréséhez. A felsőfokú végzettség rendszerint csupán résztényező, kötelező minimum. A kiválasztás során mindig többféle szempont, kompetencia (szakmai előélet, stabil idegen-nyelvtudás, személyiség, önérvényesítő készség, rátermettség, elhivatottság) együttes vizsgálata alapján döntenek a jelentkezők további sorsáról.
Forrás: HR Portál
(M-T Munkaügyi Tanácsadó Iroda)
G
Munkavilága a Google-ben
Ha később is gyorsan szeretnéd megtalálni ezt az oldalt, keress rá a Google-ben:
munkavilaga.hu
Megnyitás Google keresésben →