jogi kérdésben való tévedés címén a megállapodást akkor lehet megtámadni, ha a tévedés lényeges volt, és a munkakörében eljáró jogi szakértő a feleknek együttesen adott nyilvánvalóan téves tájékoztatást a jogszabályok tartalmáról. [2012/I. törvény 28. § (1) bekezdése.]A közös megegyezés a felek megállapodása a munkaviszony megszüntetéséről, így azt indokolni nem szükséges. Közös megegyezéssel mind a határozott, mind a határozatlan idejű munkaviszonyt bármikor meg lehet szüntetni, tehát akár a felmondási védelem fennállása idején is.A közös megegyezéssel történő munkaviszony-megszüntetésre irányuló megállapodásból ki kell tűnnie- a felek erre irányuló egyértelmű akaratának, valódi szándékának,- a megszűnés időpontjának (azonnali hatályú vagy későbbi),- mindannak, amit a felek még szükségesnek tartanak feltüntetni (így például annak, ha a Munkavállalót a jogviszony megszűnésére tekintettel díjazás illeti meg, rendezhetik a Munkáltatói kölcsön sorsát, a tanulmányi szerződéssel vagy a versenytilalmi megállapodással kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket).A megállapodás tanulmányozására, illetve aláírására - a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét is figyelembe véve - megfelelő időt kell biztosítani, és a Munkáltató nem tanúsíthat olyan magatartást, amely a Munkavállalóra kényszerítőig hat, vagy őt megtéveszti. A munkaviszonyt csak valamennyi kérdésben való megállapodással lehet megszüntetni.Feltehetőleg nem változik a korábbi munka törvénykönyvén alapuló bírói gyakorlat, amely szerint ha a Munkavállaló közös megegyezés elnevezésű okiratot adott át a Munkáltatónak, hogy a jogviszonyt megszüntesse, de azt a Munkáltató nem fogadta el, az okirat a Munkavállaló felmondásának minősült.A közös megegyezéses megállapodás csak akkor támadható meg, ha az egyik fél annak megkötésekor lényeges tényben vagy körülményben tévedett, és e tévedését a másik fél okozta, vagy azt felismerhette, vagy ha mindkét fél ugyanabban a téves feltevésben volt - akarathiba -.Megtámadható a megállapodás akkor is, ha megtételére jogellenes fenyegetéssel vagy kényszerítéssel vették rá a felet. A megtámadás határideje 30 nap, amely a tévedés felismerésétől, jogellenes fenyegetés, kényszerítés esetén pedig a kényszerhelyzet megszűnésétől kezdődik. A megtámadási határidőre az elévülés szabályai irányadóak, azzal, hogy hat hónap elteltével a megtámadás joga már nem gyakorolható. A megtámadásra irányuló jognyilatkozatot ezen a határidőn belül írásban kell a másik féllel közölni. Ha a megtámadás sikeres, akkor a megállapodás érvénytelen. A munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat érvénytelensége esetén a jogellenes munkaviszony-megszüntetés esetére irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni. [2012/I. törvény 28-29. §-a, 64. § (1) a) pontja.]A semmisség mellett az érvénytelenség másik esete a megtámadhatóság. Az akarathibára alapozott megtámadási jog szabályait a Munka Törvénykönyve a hatályos rendelkezésekkel egyező tartalommal állapítja meg azzal, hogy a megtámadás alapjául szolgáló okokat kiterjeszti a jogellenes kényszerítés és a jogban való tévedés esetére. Tekintettel arra, hogy a 15. § (3) bekezdése az egyoldalú jognyilatkozatra is a megállapodás szabályainak alkalmazását írja elő, felesleges annak külön kimondása, hogy a fél a saját egyoldalú jognyilatkozatát is megtámadhatja az e §-ban írt szabályok szerint.Az érvénytelenség jogkövetkezményeit a Munka Törvénykönyve a korábbi szabályokkal egyezően állapítja meg. Ennek megfelelően – a tipikusan már részben teljesedésbe is ment megállapodásokra tekintettel – főszabályként nem az eredeti állapot helyreállítását, hanem a jogviszony jövőre szóló felszámolását írja elő, arra az esetre, ha a felek az érvénytelenség okát nem hárítják el. A Munkavállaló érdekét szolgáló szabály értelmében, ha az érvénytelenség oka a Munkáltató oldalán merül fel, a Munkáltatói rendes felmondással járó juttatásokat tartozik a Munkavállalónak megfizetni.A gyakorlatban észlelt bizonytalanság megszüntetése érdekében az (5) bekezdés kimondja, hogy a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat érvénytelenségének jogkövetkezményeit nem e fejezet, hanem a 82-84. §-ok tartalmazzák. Ez alól kivételt képez a Munkáltató egyoldalú jognyilatkozatának sikeres megtámadása, ez esetben értelemszerűen a (4) bekezdés az irányadó.
(Munka Törvénykönyve)