Azonban azt bizonyítani, hogy valakit egy adott állásra valamilyen hátrányos megkülönböztetés miatt nem vettek fel, szinte lehetetlen, hiszen elég, ha a munkadó valamilyen kiválasztási szempontra hivatkozik, legyen az a nagyobb tapasztalat vagy az alacsonyabb bérigény. Azzal, hogy az embereket nem lehet faji, nemi és életkor alapján megkülönböztetni, a törvény még elég sok kérdést nyitva hagy.

Ha valaki felkeresné a munkajogászt, csak akkor biztatná perindításra, ha megfelelő bizonyítékkal rendelkezik a diszkrimináciéról. Ez lehet például az újságban feladott hirdetés, amiben életkori korlátozás szerepel vagy tanú jelenléte, amikor a vélelmezett diszkrimináciés kijelentés elhangzik. Sokan továbbra sincsenek tisztában azzal, hogy hátrányos megkülönböztetés érte őket, és perindításra még kevesebben szánják el magukat.

A Fővárosi Munkaügyi Bíréság elnöke, Handé Tünde szerint a diszkrimináciét tilté törvények jók Magyarországon. Az elnök asszony szerint jellemzően komolyabb problémák miatt fordulnak a bírósághoz a dolgozók. Évente csupán négy-öt pert indítanak diszkriminácié vélelme miatt. Egy konkrét esetet említett, amikor a cég csoportos létszámleépítést hajtott végre, és az elbocsátottak úgy gondolták, hogy a koruk miatt esett rájuk a választás. Megvizsgáltak több statisztikai mutatét a társaságnál, a dolgozók létszámát, életkorát, valamint az elbocsátott munkavállalókét, és a vizsgálat úgy találta, nem történt hátrányos megkülönböztetés.

Nyugaton már elterjedt, hogy civil szervezetek foglalkoznak egy-egy társadalmi szegmens védelmével, akár prébaperek indításával. Magyarországon erre egyelőre elvétve akad példa. Handé Tünde úgy véli, Angliában és az Egyesült Államokban azért kerülnek jobban előtérbe a diszkrimináciés perek, mert a munkajogi szabályozás lazább, mint hazánkban. A szigetországban a munkajogi perek 80 százaléka diszkrimináciéval kapcsolatos.

(M-T Munkaügyi Tanácsadó Iroda)