A tizenötök átlagos egy főrejutó GDP-jót Magyarország legkorábban 2040 körül érheti el.

A magyar, lengyel, cseh vagy éppen szlovák munkaerő ma négyszer-ötször drágább a kínainál és az indiainál, ám a nyugat-Európaihoz képest így is akkora a lemaradás, hogy azt csak évtizedek alatt lehet behozni. Az Economist Corporate Network most kiadott elemzése szerint a spanyolországi vagy portugáliai bérszínvonal elérésére kedvező feltételek mellett - tehát a nyugatinál gyorsabb gazdasági növekedés és erőteljes működőtőke-beáramlás esetén - is jó másfél évtizedet kell még várniuk az új tagországoknak. A legfejlettebb nyugat-Európai országok színvonalát pedig gyakorlatilag soha nem fogják az itteni bérek elérni.

Ez az eredmény összhangban van több más elemzés következtetéseivel. Az osztrák Arbeiterkammer számítása szerint a magyarországi átlagbérek még 2020-ban is csupán az ausztriai szint 55 - vásárléerő-paritáson 65 - százalékét fogják elérni. A térség országai közül természetesen Szlovénia számíthat a leggyorsabb felzárkézásra: az Arbeiterkammer 2020-ra 82 (vásárléerő-paritáson 89) százalékos átlagbért jósol, ami nemcsak a magyar, hanem a cseh és szlovák mutaténál is lényegesen magasabb.

A bérszínvonal felzárkézása természetesen szoros összefüggésben van az egy főrejutó GDP alakulásával. Ebben a tekintetben különböző intézetek különböző forgatékönyveket vázolnak, ám mind azt jósolja, hogy a legjobb helyzetben lévő új EU-tagok számára is jó néhány évtizedbe telik, amíg elérik a tizenötök átlagát. Az Economist Intelligence Unit például a legkedvezőbb esetben is 34 évre teszi a magyar felzárkézáshoz szükséges időt, aminél Szlovénia és Észtország is csak három évvel számíthat rövidebb időre. A lengyeleknek már közel hatvan, a románoknak nyolcvan évet kell várniuk, amíg országuk egy főrejutó nemzeti jövedelme eléri a régi EU-tagok átlagát.

(M-T Munkaügyi Tanácsadó Iroda)