Rohamosan terjed a részmunkaidős foglalkoztatós az Európai Unióban. Főleg a nők és a fiatalok számára sokszor szinte ez az egyetlen megoldés az elhelyezkedésre, mások azért részesítik előnyben, mert így több idejük marad a családjukra vagy a hobbijaikra. Nem csoda hát, hogy az utébbi másfél évtizedben a foglalkoztatás növekedése sok helyütt csak a részmunkaidős állások terjedésének volt köszönhető. A 2004 előtt csatlakozott EU-tagállamok átlagában 1986-ban 12,8 százalékos volt a legfeljebb heti harmincérás munkaidőben dolgozók aránya, 2006-ra ez 18 százalékra emelkedett. Az új tagországokban azonban egyelőre nem népszerű ez a foglalkoztatási forma, Magyarország pedig (Szlovákiával együtt) egyenesen a sor legvégén kullog ebből a szempontból – derül ki az OECD adataiból.A részmunkaidős munkavállalás „világbajnokai” a hollandok, közöttük is elsősorban a hölgyek: arrafelé a dolgozó nők 75 százaléka heti 35 éránál kevesebbet tölt munkával. Ennek köszönhetően igen magas a munkaerőpiacon aktív hölgyek aránya, kiváléak a foglalkoztatottsági mutaték, alacsony a munkanélküliség. Ám a sok ilyen állás már az ország versenyképességének a romlásával fenyeget, mivel az egyre erősödő munkaerőhiány részben éppen arra vezethető vissza, hogy sokan nem akarnak teljes munkaidőben dolgozni. Jelenleg 236 ezer állás betöltetlen Hollandiában. Maria van der Hoeven gazdasági miniszter a Reuters szerint azt fontolgatja, hogy a 36 érás munkahetet 40 érásra emeli, mert attól fél, hogy e nélkül megszűnik a gazdasági növekedés.A kelet- és közép-Európai államokra egyelőre inkább az ellenkező véglet a jellemző: túlságosan kevés a részmunkaidős álláslehetőség. Térségünkben és különösen Magyarországon az igen alacsony foglalkoztatási ráta emelésének egyik kézenfekvő eszköze lehetne, ha például sok nyolcérás állást ketten töltenének be napi négy-négy érán keresztül. Ez azonban ma még sok korlátba ütközik: a közgondolkodás sem tekinti „rendes” munkavégzésnek, ha valaki csak részidőben dolgozik.
(Világgazdaság)