a Munkáltatónak nem kell előre meghatároznia a hátrányos jogkövetkezményekkel járó intézkedések kiszabásának eljárási szabályait (eddig csak olyan eljárást folytathatott le, amelynek szabályait a kollektív szerződés tartalmazta). A hátrányos jogkövetkezménnyel járó intézkedést a Munkáltatónak azonban ezentúl is írásba kell foglalnia, és azt indokolni is köteles. Az intézkedésekre az azonnali hatályú felmondásra irányadó határidőket kell alkalmaznia: vagyis az okról való tudomásszerzéstől számított 15 napon, de legfeljebb az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény esetén pedig a büntethetőség elévüléséig kezdeményezhet ilyen eljárást (eddig ilyen határidő nem volt). [2012/I. törvény 56. § (3), (5), 78. § (3) bekezdései.] A jelenlegi bírói gyakorlat nem tartja jogszerűnek a rendes vagy rendkívüli felmondás indokolását abban az esetben, ha ugyanezen ok miatt a Munkáltató már hátrányos jogkövetkezményt alkalmazott. E gyakorlatot erősíti meg a (4) bekezdésében írt szabály.A Munka Törvénykönyve az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorlására egy szubjektív és egy objektív határidőt állapít meg. Az azonnali hatályú felmondás jogát mind a Munkavállaló mind a Munkáltató az annak alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül gyakorolhatja. A 15 napot szubjektív, az egy évet objektív határidőnek nevezzük. A 15 napos határidő szubjektív jellege azt jelenti, hogy az, az azonnali hatályú felmondás okáról történt tudomásszerzéssel nyílik meg. A tudomásszerzés azt jelenti, hogy valamelyik fél mindazoknak az ismereteknek teljes körűen a birtokába jut, amelyek alapján az azonnali hatályú felmondási jog gyakorolhatóságáról, vagyis a kötelezettségszegés tényéről, a vétkesség súlyára és a kötelezettségszegés mértékére vonatkozó törvényi feltételek meglétéről állást tud foglalni. Az alapos gyanú nem elegendő az azonnali hatályú felmondás gyakorlásához.
(Munka Törvénykönyve)