A Munkáltatónak úgy kell a munkát szerveznie, hogy a Munkavállaló azt megfelelően elláthassa, és ehhez meg kell adnia neki a munkavégzéshez szükséges irányítást. A Munkáltató köteles mindazon ismeretet, képzést biztosítani a Munkavállalónak, amely a munkavégzés teljesítéséhez lényeges (például köteles a Munkavállaló betanítására). [2012/I. törvény 42. § (2) bekezdése.] A (2) bekezdés meghatározza a munkaszerződés fogalmát. A fogalomképzés tekintettel van arra, hogy az ún. atipikus munkaviszonyok is megfeleljenek az itt meghatározott kritériumoknak. Ennek megfelelően a munkaviszonyból eredő alapvető, a jogviszony lényegi, de egyben más munkavégzésre irányuló jogviszonyoktól elhatároló fogalmi elemeket határoz meg a (2) bekezdés. Ezek a következők: a Munkavállaló a Munkáltató irányítása alapján köteles munkáját ellátni, amellyel szemben a Munkáltatónak a foglalkozatási és munkabér fizetési kötelezettsége áll. A Jogszabálynak ez a megoldása összhangban áll a munkaviszony, illetve a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok elhatárolása terén kialakult széleskörű bírói gyakorlattal is. A munkaviszony alapvető feltételeként azt a függőséget - más megközelítésben önállótlanságot - határozza meg, amely lényegét tekintve határolja el a munkaviszonyt az egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyoktól. A bírói gyakorlat által kialakított további elhatárolási ismérveket a Munka Törvénykönyve nem érinti, illetve azokat (mint például a személyes munkavégzési kötelezettséget) a megfelelő helyen szabályozza.
(Munka Törvénykönyve)