A napi munkaidőt a felek a munkaszerződésben teljes vagy részmunkaidőként határozzák meg. Ha erre nem térnek ki a szerződésben, az általános teljes napi munkaidőre (nyolc órára) jön létre a munkaviszony. (Bár a törvény már nem szabályozza a munkaidő mértékének heti tartamát, nem is tiltja, hogy a felek a szerződésben ilyen tartamot kössenek ki.)Az általános teljes napi munkaidő a felek megállapodása alapján legfeljebb napi 12 órára (hosszabb teljes napi munkaidőre) emelhető, ha a Munkavállaló- készenléti jellegű munkakört lát el, vagy
- a Munkáltató, illetve a tulajdonos hozzátartozója (természetes személy Munkáltató).Munkaviszonyra vonatkozó szabály (jogszabály vagy kollektív szerződés), illetve a felek megállapodása az általános teljes napi munkaidőnél rövidebb teljes napi munkaidőt is megállapíthat. Erre elsősorban az egészségre veszélyt jelentő munkavégzések (munkahelyek, munkakörök) esetében kerül sor. A felek az adott munkakörre irányadó teljes napi munkaidőnél rövidebb napi munkaidőben, azaz részmunkaidőben is megállapodhatnak. A lényeges különbség a részmunkaidő és az általános teljes napi munkaidőnél rövidebb teljes napi munkaidő között az, hogy részmunkaidő meghatározása esetén a Munkavállaló díjazása és egyéb juttatásai időarányosan állapítandók meg. [2012/I. törvény 92. §-a.]Jogszabályi indoklásNapi munkaidő a felek által a munkaszerződésben meghatározott, a munkaidő-beosztás alapjául szolgáló időtartam. Ez a Munka Törvénykönyve értelmében lehet teljes vagy részmunkaidő. Ha a felek a munkaszerződésben nem rendelkeznek a napi munkaidőről, akkor a szerződést – a törvénynél fogva - az általános teljes munkaidőre (napi 8 óra) létre jöttnek kell tekinteni. Az általános teljes munkaidőhöz képest a felek a munkaszerződésben hosszabb, illetve rövidebb teljes munkaidőt is kiköthetnek. Rövidebb teljes munkaidő meghatározására kollektív szerződésben is mód van.
(Munka Törvénykönyve)