A munkabér fizetése a Munkáltató alapvető kötelezettsége. Az alapbérről szóló megállapodás továbbra is a munkaszerződés mellőzhetetlen tartalmi eleme. A felek alapbérként legalább a kötelező legkisebb munkabért (minimálbér) kötelesek meghatározni. Az alapbért mindenképp időbérben, óra- vagy havibérként kell megállapítani. A munkabért - külföldi munkavégzést kivéve - forintban kell meghatározni.Havi bérezés és általános teljes munkaidő esetén az egy órára járó alapbér egyenlő a havi alapbér osztva az átlagos havi munkaórák számával, azaz 174-gyel. Az általánostól eltérő teljes munkaidő vagy részmunkaidő esetén a havi alapbért a 174 óra arányos részével kell osztani. Erre elsősorban a bérpótlék alapjának meghatározásakor, illetve a távolléti díj kiszámításakor van szükség. [2012/I. törvény 42., 45., 136. §-ai.]A Munkáltatónak továbbra is lehetősége van az alapbéren felül egyedi díjazási formákat - például prémiumot, bonuszt, jutalékot, ösztönző jellegű bérpótlékot, mozgóbért - meghatározniJogszabályi indoklás a 136. §-hozAz alapbérrel kapcsolatban a Munka Törvénykönyve a gyakorlat számára fontos pontosító szabályokat tartalmaz, így megállapítja az alapbér időarányos része meghatározásának szabályait. Ezen túlmenően a Munkavállaló érdekeinek védelmére figyelemmel kimondja, hogy kizárólagos teljesítménybér csak a munkaszerződés ilyen kikötése esetén lehetséges. Az ilyen díjazás mellett a Munka Törvénykönyve – feltétel nélkül – előírja a garantált bér megállapítási kötelezettséget is, meghatározva ennek minimális mértékét.Fontos új szabálya a Jogszabálynak, hogy teljesítménybérnek csak az a díjazás minősülhet, amely a Munkavállaló számára meghatározott és általa teljesíthető teljesítménykövetelményen alapul. Ezzel kizárja ebből a körből azokat a díjazásokat, amelyek a Munkavállalók nagyobb csoportjának, illetve a Munkáltató teljesítményéhez kötődnek. Tipikusan e körbe tartozónak tekinti a Munka Törvénykönyve a Munkáltató eredményességéhez kötődő vezetői prémiumokat.
(Munka Törvénykönyve)