Munkanap főszabályként a naptári nap, tehát a 0 órától 24 óráig terjedő idő. Ha a Munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje egyik naptári napról a másikra áthúzódik (azaz a munkaidő kezdete és befejezése nem azonos napra esik), a Munkáltató által meghatározott egybefüggő 24 óra minősül munkanapnak. Ekkor a Munkáltatónak a munkarendi szabályokban meg kell állapítania a 24 óra kezdetének időpontját (ez szokás szerint az első műszak kezdete). [2012/I. törvény 87. § (1) bekezdése.]Jogszabályi indoklásA Munka Törvénykönyve munka- és pihenőidőre vonatkozó bevezető rendelkezései meghatározzák a jogintézménnyel kapcsolatos legfontosabb fogalmak tartalmát.A Munkavállaló munkaviszonyból származó egyik legfontosabb kötelezettsége a rendelkezésre állás, amelynek időbeli kereteit a Munkáltató a munkaidő meghatározásával állapítja meg. A Munka Törvénykönyve szerinti fogalom-meghatározásból egyértelműen kitűnik, hogy nem a tényleges munkavégzésnek, hanem a Munkáltatói rendelkezésnek van jelentősége. A Munkáltató által munkaidőként előírt, meghatározott idő ugyanis attól függetlenül munkaidőnek minősül, hogy a Munkavállaló végez-e munkát vagy sem. Ennek a díjazás szempontjából van jelentősége, azaz a Munkavállaló igényt tarthat munkavégzés hiányában az állásidőre járó díjazásra.A hatályos szabályozásnak megfelelően a munkakörhöz kapcsolódó előkészítő, illetve befejező tevékenységet a Munkavállaló a munkaidőben teljesítheti. A Munka Törvénykönyve meghatározza ezek fogalmát. E tekintetben ki kell emelni, hogy e körben jóllehet nem a munkakör lényegi elemeit képező tevékenységekről van szó, de a Munkavállaló ezeket a feladatokat rendszeresen és szokásosan el kell végezze és a munkaköri feladatai teljesítése szempontjából ezek lényeges tevékenységek.A Munka Törvénykönyve fenntartja, hogy a munkaközi szünet főszabályként nem képezi részét a munkaidőnek. Ez alól kivétel a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott Munkavállaló, tekintettel arra, hogy a munkaközi szünet kiadása az ilyen munkakör esetén többnyire nem jár a tényleges munkavégzés megszakításával. A Munka Törvénykönyve rögzíti, hogy nem része a munkaidőnek a lakóhelyről a munkavégzés helyére történő utazás sem. Nyilvánvalóan, ha az utazás már a munkaidő alatt történik, az a munkaidő részét képezi.A Munka Törvénykönyve pontosabban határozza meg a korábbiakhoz képest a munkanap, illetve a hét fogalmát. Egyértelművé teszi, ha a Munkáltató tevékenysége folytán a Munkavállaló munkavégzése két naptári napra esik, akkor lehetőség van a munkarendben a naptári naptól eltérő munkanap fogalom meghatározására, azaz a munkaidő-beosztás alapjául megszakítás nélküli 24 óra szolgálhasson. Ez a fogalom értelemszerűen irányadó a pihenő-, illetve munkaszüneti napra is, de ezek tekintetében a megszakítás nélküli 24 órát úgy kell meghatározni, hogy a 7 és 22 óra közötti időtartamot mindenképp pihenő-, illetve munkaszüneti napnak kell tekinteni.A Munka Törvénykönyve szerint a napi munkaidő a felek által a munkaszerződésben megállapított munkaidő. A felek megállapodása hiányában napi munkaidő a munkaviszonyra vonatkozó szabályban (jogszabályban, kollektív szerződésben) meghatározott munkaidő.A Munka Törvénykönyve a napi munkaidőtől egyértelműen elhatárolja a beosztás szerinti napi munkaidő fogalmát. Így világosan kitűnik, hogy a Munka Törvénykönyve megkülönbözteti a szerződésben meghatározott munkaidő „mennyiséget”, amely alapját képezi a Munkáltató munkaidő- beosztásának.

A Munka Törvénykönyve - szakítva a hatályos szabályozással - a szokásostól eltérő munkaidő-beosztás lehetőségét nem a Munkavállaló munkarendjéhez, hanem a Munkáltató sajátos tevékenységéhez köti. A megszakítás nélküli, illetve az idényjellegű tevékenység fogalmát lényegesen nem változtatja meg, ám fontos módosításként a több műszakos tevékenység kapcsán a Munka Törvénykönyve a „műszak” fogalmat nem a korábbi szabályozás szerinti „időtartam”, hanem „Munkavállalói csoport” tartalommal definiálja. E tekintetben tehát annak van jelentősége, hogy a Munkáltató az adott munkanapon több Munkavállalói csoportot különböző időszakokban foglalkoztat és ebből a szempontból érdektelen az, hogy ezek a Munkavállalói csoportok váltják-e egymást.
(Munka Törvénykönyve)