A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 100. § (4) bekezdése szerint ha a munkavállaló nem kéri vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a bíróság a munkáltatót – az eset összes körülményei, így különösen......a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével - a munkavállaló legalább két, legfeljebb tizenkét havi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére kötelezi.
Az előzőekkel megegyezően rendelkezik a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 60. § (4) bekezdése, és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 34. § (4) bekezdése is. Az Mt. szabályai [100. § (5-6) bekezdés] szerint, ha a munkavállaló nem kéri vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a munkaviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg.
A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét (egyéb járandóságait) és felmerült kárát. A munkaviszony jogellenes megszüntetésével kapcsolatban a volt munkáltató által megtérített elmaradt jövedelem (elmaradt munkabér, végkielégítés) a volt munkavállaló munkaviszonyból származé jövedelemének minősül és a járulékfizetési kötelezettséget az általános szabályok szerint kell teljesíteni. Tekintettel arra, hogy a kártérítés nem az elmaradt jövedelmet pétolja, az Szja tv. 1 sz. mellékletének 6.1 pontja alapján adómentes jövedelem. Ebből következően a munkáltatót terhelő összeg nem tekinthető járulékalapot képező jövedelemnek. Összefoglalva: az Mt. 100. § (4), Ktv. 60. § (4), és a Kjt. 34. § (4) bekezdése szerint megítólt kártérítés összege adó- és járulékmentes jövedelem, az ezen felül a bíróság által megítólt elmaradt munkabér (egyéb járandóság) járulékalapot képező jövedelem.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)