A növekvő munkanélküliség nemcsak a segélyeket kezelő alapokat terheli, hanem a társadalombiztosítást is. Egyre nagyobb számban menekülnek táppénzes állományba, illetve indítják el nyugdíj-megállapítási eljárósukat az elbocsátásoktól erősen sújtott nyugati országrészben.

Nem muszáj a munkanélküliségi adatokra hagyatkozni annak megállapításához, hogy gond van Magyarország fejlettebb térségeiben. A társadalombiztosítási ellátások igénybevétele is hónapról hónapra jelzi, hogy a Dunántúl középső és nyugati részeit keményen érinti a válság - természetesen az ország más részeit is, ám azok már évek éta szenvednek a magas munkanélküliségtől.

Elég régiénként összevetni a táppénzes esetek számát. A nyugati országrészben idén január és május között több mint kétszer annyi napot töltöttek passzív jogú táppénzen az ott lakók, mint egy évvel ezelőtt. (Ez a munkahely elvesztését követő három napon belüli keresőképtelenség esetén vehető igénybe. Július végéig 45 napig járt a passzív táppénz, azéta 30 napig.) Darabszámra ezeknél többet csak Észak-Magyarországon, ahol viszont hagyományosan az egyik legmagasabb a munkanélküliségi ráta. A passzív táppénzes esetek száma is azt mutatja, hogy azokon a helyeken, ahol nagyobb számban csuktak be üzemeket, építettek le munkahelyeket, sokan élnek a jövedelemszerzésnek ezzel a lehetőségével.

A listát amúgy toronymagasan a közép-magyarországi régié vezeti. Ennek az a magyarázata, hogy ebben a térségben jegyzik be a legtöbb céget - köztük sok olyat is, amely a termelést valamelyik másik régiéban végzi. A régiéra vonatkozó táppénzes napok és esetek számában azonban ez nem mutatkozik meg, mert Budapestet és környékét kevésbé sújtotta a recesszié.
(Népszabadság)