A Munkavállaló részére főszabályként legalább 11 óra egybefüggő napi pihenőidőt kell biztosítani napi munkája befejezése és a következő munkanapi munkakezdés között. Legalább nyolc óra napi pihenőidőt kell biztosítani- az osztott munkaidőben,- a megszakítás nélküli,- a több műszakos,- az idényjellegű tevékenység keretében,- a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott Munkavállalónak.Ha a napi pihenőidő a nyári időszámítás kezdetének időpontjára esik, legalább hét órát kell biztosítani. A Munkavállaló a készenlétet követően rögtön munkába állítható, azaz ha a készenlét alatt nem végzett munkát, nem jár napi pihenőidő.A napi pihenőidő tartama alatt nem végezhető munka (ideértve a rendkívüli munkát is), de a munka befejezését követően, még ugyanazon a munkanapon rendkívüli munkaidőben elrendelhető. A Munkáltató ennek befejezését követően biztosíthatja a napi pihenőidőt. Ilyenkor a Munkavállaló munkavégzése a következő munkanapon csak a napi pihenőidő leteltével kezdődhet, akkor is, ha egyébként munkaidő-beosztása szerint korábban kezdődne a munkaideje. Ez esetben a munkaidő-beosztás szerinti munkaidőből munkában nem töltött időt teljesített munkaidőként kell elszámolni, és erre a Munkavállalót - azonosan az állásidőre irányadó szabályokhoz - díjazás illeti meg. [2012/I. törvény 104. §-a.] Jogszabályi indoklásA napi, illetve heti pihenőidőkkel kapcsolatban a Munka Törvénykönyve lényegében a hatályos szabályozást tartja fenn, de a gyakorlat számára egyértelműben fogalmaz. Eszerint a Munka Törvénykönyve hat nap munkavégzést követően a rendes munkaidőben való foglalkoztatást korlátozza, amely azonban nem akadálya a rendkívüli munkaidő elrendelésének.
(Munka Törvénykönyve)