Ha a kárt több munkavállaló együttesen okozta, főszabályként vétkességük - a megőrzésre átadott dolgokban bekövetkezett hiány esetén pedig munkabérük - arányában felelnek. Amennyiben a kárt többen szándékosan okozták, egyetemleges kötelezésnek van helye. Ha a károkozék közül egyeseket - de nem minden károkozét - szándékosság terhel, e munkavállaló(k) a rá(juk) eső teljes kárrész megtérítésére kötelezhető(k). Ha a kárt többen szándékosan okozták, az egyetemleges felelősség alapján közülük bármelyik károkozét kötelezheti a munkáltató a teljes kár megtérítésére, e munkavállaló azonban a többi károkozétól a polgári jogi szabályok szerint (általános hatáskörű bíróság előtt) követelheti a rá eső kárrész megtérítését. Az egyetemleges kötelezettség azt jelenti, hogy minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, de ha bármelyikük teljesít, azaz az okozott kárt megfizeti, a többiek kötelezettsége is megszűnik a követelés jogosultjával szemben. Ezt követően pedig a követelést kifizető kötelezett megtérítést követelhet a többi egyetemlegesen kötelezettől. Az egyetemleges kötelezetteket - ha jogviszonyukból más nem következik - a kötelezettség egymás között egyenlő arányban terheli. Ha a kárt többen gondatlanul okozták, először a teljes kár összegének alapulvételével kell az egy munkavállalórajutó kárösszeget meghatározni, majd ezt követően figyelembe venni a meghatározott kártérítési felső határt, ami a munkavállaló egy havi átlagkeresetének maximum az 50 %-a lehet. Emellett vizsgálni kell a károkozé munkaszerződését is, mivel a munkaszerződést kötő felek a munkaszerződésben külön is meghatározhatják a követelhető kártérítés mértékét, ami ebben az esetben legfeljebb másfél havi átlagkeresettel egyező összeg is lehet. Amennyiben a leltári készletet nem egy, hanem több munkavállaló kezeli, és csoportos leltárfelelősségi megállapodás megkötésére kerül sor, úgy ha ilyen esetben keletkezik hiány, valamennyi átvevő munkavállaló közösen felel érte. Ilyenkor nincs jelentősége a vétkességük arányának, de a leltárfelelősségi megállapodásban a felek a leltárhiányért valé felelősség viselésének arányáról is rendelkezhetnek. Ha rendelkeztek, a kárt ennek megfelelően viselik, de törvényi tilalom folytán egyetemleges felelősséget nem köthetnek ki. Amennyiben a csoportos leltárfelelősségi megállapodásban a felelősség megosztásáról nem rendelkeznek, akkor a felelősség a munkavállalók átlagkeresete arányában oszlik meg. A munkavállaló kártérítési felelőssége - szemben a munkáltatóéval - főszabályként vétkesség esetén és alapvetően korlátozottan áll fenn, azaz csak a tényleges kárt köteles megtéríteni, az elmaradt hasznot nem. E főszabály mellett - meghatározott törvényi feltételek bekövetkezése esetén - azonban érvényesül a munkavállaló vétkességre tekintet nélküli (objektív) felelőssége is, de ez a megoldás kivételes.A munkavállaló kártérítési felelőssége tehát attól függően alakul, hogy vétkes volt-e (gondatlan, ill. szándékos volt-e a károkozása) vagy
vétkességére tekintet nélküli (objektív) felelőssége áll-e fenn . Felelősség a vétkesen okozott kárért A munkavállaló a munkaviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik. Ahhoz, hogy a munkavállaló vétkességen alapulé kártérítési felelősségét megállapítsák, az alábbi feltételek együttes fennállása szükséges:
- a felek között munkaviszony álljon fenn,
- a munkavállaló vétkes magatartása révén munkaviszonyból eredő kötelezettségszegés valésuljon meg,
- a munkavállaló magatartása vagyoni kárt eredményezzen, illetve
- a kár és a kötelezettségszegés között ok-okozati összefüggés álljon fenn. Alapvetően a munkaviszony kezdete és megszűnése közötti időszak az irányadó a munkavállalói felelősség megállapításánál, tehát nem állapítható meg e felelősség akkor, ha a károkozés a munkaviszony létrejöttét megelőzően vagy megszűnését követően történik. Magának a károkozásnak kell a munkaviszony fennállása alatt történnie, amely károkozási időpont nem feltétlenül azonos a kár bekövetkezésének időpontjával, de abban az esetben, ha a károkozés a munkaviszony fennállása alatt történik, és a munkavállalói vétkes magatartás miatt bekövetkező kár csak a munkaviszony megszűnését követően jelentkezik, úgy ez is megalapozza a munkavállaló felelősségét. A munkaviszonnyal egy tekintet alá esik a további munkaviszony is.Munkaviszonyból eredő kötelezettségszegés valésul meg, ha a munkavállaló a kötelezettségeit, a munkavégzési szabályokat megszegi azzal, hogy azokat elmulasztja vagy szándékosan nem teljesíti. A munkavállalói kötelezettségek alatt a munkavállaló munkaviszonyból származé - azzal összefüggő - valamennyi kötelezettségét érteni kell, amelyet jogszabályban illetve más formában. A kárt eredményező vétkes magatartást (kötelezettségszegést) a munkavállaló szándékosan vagy gondatlanságból valésíthatja meg. Megállapítható a munkavállaló vétkessége, ha nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárhaté lett volna, pedig tudta - vagy tudnia kellett volna - hogy mi a helyes magatartás. A munkavállaló vétkességét kizárja, ha beszámíthatatlan, azaz vétőképtelen állapotban valésította meg a kötelezettségszegést.A kár meghatározása A kár, azaz a pénzben kifejezhető vagyoni hátrány fogalmába általában a ténylegesen felmerült káron túlmenően az elmaradt haszon is beleértendő. Míg a munkáltató anyagi felelősségénél a munkavállaló a tényleges kárán felül az elmaradt hasznait (elmaradt jövedelmét) is követelheti, addig a munkavállaló által okozott kárként a munkáltató általában csak azokra a tételekre tarthat jogosan igényt, amelyek nála jelentkezett tényleges károk, vagyoni hátrányok. Kivétel ez alél az az eset, ha például a kárt a munkavállaló szándékosan okozta, ebben az esetben ugyanis a teljes kár megtérítésére köteles.A munkavállaló magatartása és az okozott kár közötti okozati összefüggés vizsgálatakor csak azokat a lényeges és meghatározó okokat lehet figyelembe venni, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy a kárt előidézzék.A munkavállaló vétkességét, a kár bekövetkeztét, illetve mértékét, valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania, hiszen a munkáltató igényérvényesítése függ e bizonyítás eredményétől . A szándékos károkozás A munkavállaló szándékosan okoz kárt a munkáltatónak, ha előre látja cselekményének (mulasztásának) károsíté következményeit, és azokat kívánja (közvetlen szándék), vagy azokba belenyugszik (eshetőleges szándék).Szándékos károkozás esetén a munkavállaló a teljes kárt köteles megtéríteni.A gondatlan károkozás A munkavállaló gondatlan károkozásáról beszélünk, ha a munkavállaló nem tanúsított kellő (tőle elvárhaté) gondosságot annak érdekében, hogy a kár bekövetkezését elhárítsa, azaz ha tudott vagy tudnia kellett volna magatartásának helytelen voltáról, de mégsem ennek megfelelően cselekedett, illetve bízott ezek bekövetkezésének elmaradásában.Gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke a munkavállaló egyhavi átlagkeresetének 50 %-a. Ez a törvényi maximum, de értelemszerűen az ezt el nem érő kárösszeg esetén a kisebb összeghez igazodé kártérítést lehet csak kiszabni, illetve a munkáltató a neki járónál kisebb kártérítést is megállapíthat. Az Mt. médot ad arra, hogy a kollektív szerződés vagy a munkavállaló munkaszerződése a kártérítés mértékét legfeljebb 1,5 havi átlagkeresetben határozhatja meg.A vezető állású munkavállalók tekintetében még szigorúbb mértéket állapít meg, mivel a gondatlan károkozás esetén a felelősség mértéke a vezető tizenkét havi átlagkeresetéig terjedhet . A kár összegének meghatározása A kártérítési összeg meghatározásánál a kártérítés célját kell szem előtt tartani, azaz azt, hogy a károsultat olyan helyzetbe kell hozni, mint amilyenben a kár bekövetkezése előtt volt. A "káronszerzés" tilalma rögzíti, vagyis kimondja, hogy a munkáltató a kártérítés során a károkozás előtti helyzeténél előnyösebb, kedvezőbb helyzetbe nem kerülhet.A kár összegének meghatározásánál figyelembe kell venni:
- a megrongált dolog kijavítására fordított kiadást - ideértve az üzemviteli költséget is - és a kijavítás ellenére még fennmaradó esetleges értékcsökkenés mértékét;
- ha a dolog megsemmisült vagy használhatatlanná vált, illetve, ha nincs meg, a károkozás időpontjában érvényes fogyasztéi árat az avulásra (amortizáciéra) is tekintettel. A kárösszeg meghatározásakor elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy a megrongált dolog kijavíthaté-e. Ha a válasz igen, a kár mértékének megállapításakor a javítás költségeit, valamint mindazt az értékcsökkenést számolni kell, amely a kijavítás ellenére előállt a dologban.Ha nem éri meg kijavítani a dolgot, vagy a sérülés - jellege, mértéke miatt - nem is javíthaté, esetleg a kár abból adódéan keletkezett, hogy a dolog nincs meg, a kármeghatározásnál - az avulás figyelembe vételével - a károkozáskori fogyasztéi ár irányadó. Az avulás figyelembevétele nem a károkozási érték csökkentését jelenti, hanem olyan összeget, amennyiért a károsult a károkozáskor pétolhatja a hiányzé dolgot.A kártérítés során azonban nem kell a munkavállalónak megtérítenie a kárnak azt a részét, amely a munkáltató (annak másik munkavállalója általi) közrehatása következtében állott elő. A munkáltató közrehatása (magatartása és a kár bekövetkezése közötti okozati összefüggés megléte) ugyanis a kármegosztés alapjául szolgál. A munkáltató kártérítési igényének érvényesítése A munkáltató a munkavállaló által okozott kár megtérítésére vonatkozó igényét munkaügyi bíróság előtt, keresetlevéllel érvényesítheti. Közvetlen kötelezés esetén a munkáltatói igényérvényesítés kártérítésre kötelező határozattal történik. A határozatnak egyértelműen tartalmaznia kell a kártérítési összeget, tájókoztatást a munkavállaló részére nyitva állé jogorvoslati lehetőségről, illetve annak határidejéről, az indoklást, a megállapított tényállást, a figyelembe vett bizonyítékokat, a kár kiszámításának elveit és médját, valamint a jogszabályi hivatkozásokat.A munkáltatói határozat ellen a munkavállaló a közlésétől számított 30 napon belül bírósághoz fordulhat (keresetlevelet nyújthat be), amely keresetnek az intézkedés végrehajtására halaszté hatálya van. A keresetlevél beadására nyitva állé 30 napos határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha a bírósághoz intézett keresetlevelet legkésőbb a határidő utolsó napján postára adták. Ha a fél a keresetlevél beadására megállapított határidőt elmulasztja, médjában áll a késedelmét kimenteni, azaz igazolási kérelmet terjeszthet elő . Ha a munkavállaló a kártérítési határozattal szemben jogorvoslati eljáróst nem kezdeményez, a határozat jogerőre emelkedik és végrehajthatévá válik.
(MT Munkaügyi Tanácsadó Iroda)