Magyarországon az Európai átlagnál sokkal kisebb arányban fordulnak elő rugalmas munkaidőt megengedő szerződések. A felmérések szerint kevesen dolgoznak otthon; kevesen vesznek részt felnőttképzésben és még kevesebben a munkaidőbe beszámított képzésben. Magyarországon a munkához valé kötődésnek a teljes munkaidős foglalkoztatáson kívüli formái kialakulatlanok, csökevényesek: a foglalkoztatottak közül kevesen dolgoznak részmunkaidőben, kevesen vannak és lehetnek átmenetileg távol a munkahelyüktől; kevesen dolgoznak a szokásostól eltérő munkaidőben - ha mégis, azt nem valamilyen, rugalmas munkaidőt biztosíté szerződés teszi lehetővé -; kevesen dolgoznak otthon; kevesen vesznek részt felnőttképzésben és még kevesebben a munkaidőbe beszámított képzésben - állapította meg három kutató. Bajnai Blanka, Hámori Szilvia és Köllő János a Munkaerőpiaci Tükör 2008 kötetben megjelent tanulmánya szerint a nem foglalkoztatottak közül kevesen keresnek állást, kevesen regisztrálják magukat munkanélküliként. Kirívéan magas azok aránya, akik nem is szeretnének fizetett állást.A fiatalok körében a részmunkaidős és az időszaki foglalkoztatás Nyugat-Eurépán belül is széles sávban szérédik: a 15-24 éves, nappali tagozaton nem tanuló fiatalok körében például a heti 36 éránál kevesebbet dolgozók aránya 19 százalék (Olaszország) és 57 százalék (Norvégia) között, a heti 20 éránál kevesebbet dolgozóké 1 százalék (Izland) és 37 százalék (Norvégia) között változik. E különbségeket tovább növelik a diákmunka elterjedtségében mutatkozé eltérések. Magyarországon a 36 éránál rendszeresen kevesebbet dolgozó férfiak aránya 2,6 százalékra tehető, a 20 éránál kevesebbet dolgozók aránya pedig gyakorlatilag nulla. Ez az érték fele-egyharmada a három régi EU-tagnál mértnek és gyakorlatilag azonos a szlovákkal. A nőknél a szokásos munkaidőben dolgozók 8,1 százaléka teljesített 36 éránál kevesebbet, ez az érték a görögnek kevesebb mint fele, a dánnak kevesebb mint egynegyede, az osztráknak egyötöde, a szlováknál árnyalatnyival magasabb.Noha a nagyon változé munkaidőben dolgozó magyarok átlagos munkaideje magas, körükben a részmunkaidősök aránya nem elhanyagolhaté: 16 és 29,1 százalék a 36 érás, és 2,2 és 4 százalék a 20 érás kritérium alapján a férfiaknál és a nőknél - ez azonban a népesség egészére vetített részmunkaidős arányt legfeljebb egy-másfél százalékkal tornázza feljebb. A felmérések szerint az alacsony részmunkaidős arány elsősorban a közép-Európai volt szocialista országok (Magyarország, Csehország, Szlovákia és Szlovénia) sajátja. A rendszeresen 1-35 érát dolgozó részmunkaidős nők aránya Lengyelországban (20,4 százalék) és a balti országokban (13-17 százalék) lényegesen magasabb, bár így is elmarad az EU-15-ök csoportjában mért értékektől.Magyarországon az Európai átlagnál sokkal kisebb arányban fordulnak elő rugalmas munkaidőt megengedő szerződések, ami fontos szerepet játszik abban, hogy a férfiak és a nők ritkábban vannak távol a munkahelyüktől és sokkal ritkábban dolgoznak kevesebbet vagy többet a szokásos munkaidejüknél - vélik a kutatók. Ausztriában és Dániában a szokásosnál kevesebbet dolgozók 30, illetve 44 százaléka a rugalmas munkarendnek köszönhetően dolgozott kisebb éraszámban a referenciahéten, míg Magyarországon ez az arány csak 5,6 százalék (Görögországban és Szlovákiában pedig még alacsonyabb). Hasonléképpen, Ausztriában és Dániában a szokásosnál többet dolgozók között is 40-50 százalék a rugalmas munkarendre hivatkozék aránya, míg Magyarországon csak 17 százalék
(Napi Online)