A felperes az alperes hajdúszoboszléi áruházának volt a vezetője. Az áruház hétfőtől péntekig reggel 8 érától 17 éráig, szombaton 8 érától 11 éráig volt nyitva. Az alperes néhány éve az áruházat a forgalom csökkenése miatt bezárta, nem sokkal később a felperes munkaviszonya megszűnt. A felperes médosított keresetében a naponta teljesített másfél éra túlmunkáért 470 730 forint, átlagkereset-különbözetként pedig 151 587 forintot követelt kártérítésként az alperestől. A munkaügyi bíróság az alperest a túlmunka és az átlagkereset-különbözet megfizetésére kötelezte, amit az alábbiakkal indokolt. A felperes vezetői tudták, hogy az áruház nyitásával és zárásával kapcsolatos feladatok ellátása, valamint a bevétel feladása miatt a felperesnek a rendes munkaidejót meghaladóan kell munkét végeznie. A létszám alakulása, valamint az állandé szombati nyitva tartás miatt a felperes a heti két pihenőnapját sem kapta meg. A vezetők az alperes más egységeiben is rendszeresen végeztek túlmunkét, az alperes azonban anyagi nehézségei miatt az ellenértéket nem tudta kifizetni. Az ítólet ellen az alperes fellebbezett, ám a megyei bíróság ítóletével helyben hagyta a munkaügyi bíróság ítóletét, mert ha a munkavállaló a munkaköréhez kapcsolédé előkészítő és befejező munkákat csak a munkaidejón túl tudja elvégezni, a túlmunkára vonatkozó szabályok szerint ellenérték illeti meg. Az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírésághoz. Azt szerette volna elérni, hogy a jogerős ítóletet hatályon kívül helyezzék és a felperes keresetét elutasítsák. Előadta, hogy a felperes az általa vezetett jelenléti ívek alapján állította össze a túléráit, és annak helyességét senki sem vizsgálta. A felpereshez hasonléan sok száz boltvezető a nyitvatartási idő előtt, majd zárás után elvégzi a szükséges teendőket. A túlmunkét, mint rendkívüli, kivételes munkavégzést sem széban, sem írásban nem rendelte el az alperes, a nyitvatartási idő meghatározása ilyen utasításnak nem tekinthető. Ha a felperesek túlmunkét rendeltek volna el, azt természetben kellett volna megváltani. A felperesnek egyes időszakoktól eltekintve volt helyettese, a nyitvatartási időn belül is elvégezhette volna a teendőit, ezzel szemben magának túlmunkét rendelt el, ami nyilvánvaléan ellentétes a Munka törvénykönyvében foglaltakkal.Ezután a felperes ellenkérelmet adott be a jogerős ítólet hatályban tartásáért. A felülvizsgálati kérelem nem volt alapos. Helytálléan utalt arra a megyei bíróság, hogy a kötelezően elvégzendő előkészítő és befejező munkák ellátásáért ellenérték illeti meg a munkavállalót, amennyiben azokat csak a rendes munkaidejón kívül tudja elvégezni. Az, hogy a kereskedelemben általános a nyitva tartási időn kívüli munkavégzés, a munka díjazásának kötelezettségét nem érinti.A kollektív szerződés szerint az egyes egységek munkarendjót az alperes megfelelő vezetőjónek kellett volna meghatároznia. Ilyen rendelkezés a felperes által vezetett áruház tekintetében nem volt, ellenben megkövetelték a nyitva tartási időnek megfelelő üzemelést. Az alperes vezetői tudták, hogy az adott létszám mellett, még ha a felperesnek általában volt is helyettese, a felperes a rá hárulé munka miatt a rendes munkaidejót meghaladóan dolgozik. A felperes ezt többször kifogásolta, de az alperes ellenértéket nem tudott fizetni, ellenben elvárta, hogy az áruház működjön, a felperes az egység dolgozóinak biztosítsa a heti két pihenőnapot és a szabadságot. Mindezek arra utalnak, hogy az alperes ismerte a körülményeket, ennek ellenére sem a rendes munkaidőt meg nem haladó munkarend kialakítása érdekében nem intézkedett, sem az elvárt túlmunka ellenértékét nem fizette meg. A tanúvallomások alátámasztották, hogy a felperes mennyit volt kénytelen túlérázni. A jelenléti ív adatainak helytálléságát nem vonták kétségbe, ezért az összegszerűségét tekintve sem megalapozatlan a jogerős ítólet. Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíréság a jogerős ítóletet nem helyezte hatályon kívül.
(TopJob)