vannak nyilatkozatok, amelyek nem minősülnek jognyilatkozatnak. Ilyenek a megállapodás teljesítése során tett egyes tájékoztató nyilatkozatok, például a Munkavállaló jelentése arról, hol tart a kiadott feladat elvégzésében, illetve a Munkáltatónak a munka irányításával összefüggő nyilatkozatai (tájékoztatás, technikai jellegű utasítás, iránymutatás).Ha munkaviszonyra vonatkozó szabály ír elő az egyik félnek a másik felé irányuló tájékoztatási kötelezettséget, akkor a jognyilatkozatra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, mivel a tájékoztatás elmaradásához jogkövetkezmény kapcsolódhat. A tájékoztatást ekkor - munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérő rendelkezés hiányában - olyan időben és módon kell megtenni, hogy az lehetővé tegye a jog gyakorlását és a kötelezettség teljesítését. A tájékoztatást közöltnek kell tekinteni, ha azt a helyben szokásos és általában ismert módon közzéteszik. [2012/I. törvény 15. § (5) bekezdése, 18. §-a.]Jogszabályi indoklásA Munka Törvénykönyve 6. § (4) bekezdése – a felek együttműködési kötelezettségének elvéből kiindulva – általános jelleggel, ezen túlmenően több jogintézményhez kapcsolódóan ír elő valamelyik fél terhére tájékoztatási kötelezettséget, amelyek közül kiemelendő a 46. § szerinti tájékoztatás. Kifejezett előírás hiányában is a széleskörű tájékoztatásra „ösztönzi” a feleket a kártérítési felelősség tekintetében érvényesülő előreláthatósági klauzula, mivel adott esetben ez alapozhatja meg a másik fél felelősségét.A tájékoztatásra a jognyilatkozatra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Mivel a tájékoztatás többnyire nem közvetlen joghatás kiváltására irányuló jognyilatkozat, hanem a 15. § (5) bekezdés szerint minősülő, alapvetően valamely tény, körülmény vagy adat közlésére irányuló nyilatkozat, ez esetben értelemszerűen a nyilatkozatokra vonatkozó rendelkezések az irányadók, azaz a tájékoztatás egyoldalú módosítása általában megengedett, sőt az abban foglalt tény, körülmény vagy adat változása esetén kötelező. A tájékoztatás közlését illetően sajátos rendelkezést tartalmaz a (2) bekezdés. A nem meghatározott személynek szóló (címzett), hanem általános tájékoztatás ugyanis akkor is közöltnek tekinthető, ha azt a helyben szokásos és általában ismert módon közzéteszik. A közlés hatályához tehát nem elegendő a helyben szokásos eljárás, ehhez az is szükséges, hogy a Munkáltató az érintett Munkavállalók számára ismertté tegye a közlés ilyen módját.A felek közötti együttműködés követelményéből, de a tájékoztatás rendeltetéséből is következik, miszerint azt - munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérő rendelkezése hiányában - olyan időben és módon kell megtenni, hogy az lehetővé tegye a tájékoztatással érintett fél jogainak gyakorlását és kötelezettségeinek teljesítését.
(Munka Törvénykönyve)