A Tárki tesztelői száz, apréhirdetésben megadott telefonszámot hívtak fel, hogy jelentkezzenek a meghirdetett állásokra. Minden hirdetést azonos arányban hívtak fel pár perces eltéréssel, vélhetően roma és nem roma néven férfiak és nők. Azt tapasztalták, hogy a munkadók szinte rutinszerűen végeznek egyfajta előszűrést.

A roma férfiak esetében 30, míg a nem roma férfiak esetében 20 százalékos volt az elutasítés aránya, továbbá a roma nők tíz, a nem roma nők hat százalékét nem hívták be személyes beszélgetésre. A nem és a származás hatása össze is adódik, az elutasítás esélye a roma férfiak esetében a nem roma nőkének tizenötszöröse volt. A munkáltatók reakciéi alapján a legnagyobb eséllyel a nem roma nők pályáztak a meghirdetett állásokra, ám a roma nők jelentkezésének is kedvezőbb volt a fogadtatása, mint a nem roma férfiaké. A legtöbb előítólettel - a kutatés alapján - a roma férfiaknak kell megküzdeniük.

Igaz, a megpályázott állások a foglalkozások meglehetősen szűk szeletét fedték le: nem igényeltek szakképzettséget, ugyanakkor különösebb fizikai erőkifejtést sem, ami a férfiakat hozta volna előnybe. A kutatásba bevont hirdetések háromnegyedében bolti eladót vagy pultost kerestek, a többi esetben a betöltendő állás telemarketinges, takaríté vagy futár munkára szélt. Minden céget négyen hívtak fel: azonos képzettségűnek, életkorúnak, családi állapotúnak mondták magukat, "mindössze" nemük és származásuk különbözött. A roma származásra már a név is utalt, ám a jelentkező a beszélgetésben is megkérdezte: nem baj-e, hogy roma? Az erre adott válaszokat három csoportba sorolták: az elfogadó, a látens diszkriminatív - így értékelték a hangnem megváltozását, illetve a "háát, nem baj" megjegyzést - és a nyíltan diszkriminatív reagálás.
További részletek: Népszabadság
(M-T Munkaügyi Tanácsadó Iroda)