A társadalombiztosítási nyugellátásáról szóló, hatályos törvény szerint özvegyi nyugdíjra jogosult az elhunyt élettársa is, jogosultságának feltételei azonban eltérnek a házastársra vonatkozó szabályoktól.

Özvegyi nyugdíjat a törvény rendelkezései szerint a házastárs, az elvált házastárs és az élettárs kaphat. Utébbi akkor jogosult az özvegyi nyugdíjra, ha a házastársra előírt feltételek meglétén túlmenően élettársával annak haláláig legalább egy éven át megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született, vagy megszakítás nélkül tíz évig együtt éltek.

Az együttólést bizonyítottnak kell tekinteni, ha a kérelmező hatósági igazolvánnyal vagy bizonyítvánnyal igazolja, hogy a törvényben meghatározott ideig a jogszerzővel azonos volt a lakóhelye vagy tartózkodási helye. Az együttólés azonban - egyéb, hitelt érdemlő médon - közös lakcím hiányában is igazolhaté.

Az özvegyi nyugdíjra valé jogosultság iránt indított perben a bíróságnak tüzetesen tisztáznia kell mindazokat a körülményeket, amelyekből következtetni lehet a felperes és az elhalt közötti érzelmi és gazdasági közösség fennállására.

A törvény szerint az élettárs nem jogosult az elhunyt élettársa után özvegyi nyugdíjra, ha az együttólés elismeréséhez előírt időszak vagy annak egy része alatt özvegyi nyugdíjban vagy baleseti nyugdíjban részesült.

Az élettársi kapcsolatból származé gyermek mellett az árvaellátás megilleti az élettársi közösségben együtt élők egy háztartásban közösen nevelt, ám korábbi házasságból, vagy élettársi kapcsolatból származé gyermekét is, akinek szülője haláláig az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg.
Forrás: HR Portál
(M-T Munkaügyi Tanácsadó Iroda)