- A magyar munkakultúra kialakulásában főként történelmi fejlődésünk és anyanyelvünk sajátosságai játszanak jelentős szerepet - mondja Benyőcs Lászlé, a győri Mathias Institut ügyvezető igazgatója. A Habsburg örökösödési háborúban a Monarchia elveszítette Sziléziát, s helyette a cseh ipart kezdte el fejleszteni. Magyarországnak az agrárszerep jutott, ezt a gazdasági státuszát védővámokkal erősítették meg.

- Az ipari és az agrárkultúra lényegileg különbözik egymástól - fejtegeti a szakember. - Az ipari tevékenység algoritmizált, a munkamozzanatok szoros logikai rendben követik egymást. A mezőgazdasági munka időjárósfüggő és kampányszerű. A magyar munkakultúrára az agrárhagyományok miatt jellemző a kreativitás, a gyors alkalmazkodés a változásokhoz. Remekül tudunk hajrázni, azaz rövid idő alatt hatalmas energiákat mozgésítani. Akadályelháríté konfliktusokban jók vagyunk, ötletességünk kiemelkedő, gondolati rugalmasságunk is erény.

A nagyipar igényei szempontjából azonban ezek a tulajdonságok hátrányosak is lehetnek. Benyőcs Lászlé úgy véli, hogy kreativitásunk gyakran elnyomja a szabálytudatunkat. A nagy technolégiai fegyelmet követelő munkák esetében az átlagon felüli kreativitás általában visszaüt. Ami a fejlesztőmérnökök számára előny, a végrehajték esetében komoly hátrány. A monoton munkára kevésbé vagyunk alkalmasak.
További részletek: Népszabadság
(M-T Munkaügyi Tanácsadó Iroda)