A felmérések szerint míg a szakszervezetek taglétszáma 2003-ban 936 ezer volt, ma körülbelül 700 ezerre tehető.

A negatív tendencia nem magyar sajátosság, egész Eurépára jellemző - mondta a Napi Gazdaságnak Szabé Endre. A közszféra alkalmazottait tömörítő Szakszervezetek Együttműködési Férumának elnöke szerint ennek oka, hogy a globalizácié nyomán a vállalkozások túl nagy nyomást gyakorolnak a kormányokra, így a munkavállalókra aránytalanul nagy teher hárul, amit a szakszervezetek nem tudnak csökkenteni vagy ellensúlyozni.

Borsik János, az Autoném Szakszervezetek Szövetségének elnöke szerint a taglétszám csökkenéséhez az is hozzájárul, hogy a fiatal pályakezdő munkavállalók nem fogékonyak az összefogásra és idegenkednek a közös fellépéstől. Borsik szerint az általános iskola felső tagozatán és a középiskolában munkajogi és munkaerő-piaci ismereteket kellene oktatni. Borsik úgy véli, a taglétszám bővüléséhez vezetne, ha a szakszervezetek a munkavállalói érdekeken kívül mással is ösztönözhetnék a belépést. Dániában például magasabb nyugdíj jár a volt szakszervezeti tagoknak, ami igen erős motiváciét jelent.

A taglétszámtól függetlenül a szakszervezetek fellépése lehetne erőteljesebb, az Autonémok vezetője szerint jó példa erre Franciaország, ahol az alacsony, 7-8 százalékos szervezettségi szint ellenére hatalmas tüntetéseket, demonstráciékat szerveznek, mivel jobbak a társadalmi kapcsolataik. Ha kizárólag a bérrel és a kollektív szerződéssel foglalkoznak a szakszervezetek, sohasem fognak megfelelő presztízst szerezni, foglalkozni kell egyéb, a társadalmat érintő kérdésekkel, például a nyugdíjasok, pályakezdő munkanélküliek és a kisebbségek helyzetével, az egészségüggyel, a környezetvédelemmel vagy például a tömegközlekedéssel - tette hozzá Borsik.
Forrás: HR Portál
(M-T Munkaügyi Tanácsadó Iroda)