Bár időről-időre születnek HR-es vonatkozású felmérések, ezek jórészt a szakma egy-egy szűk területére irányulnak, mint például a bérezés-ösztönzés, a cafeteria rendszer vagy a dolgozói elégedettség. Az Országos HR Benchmark Felmérés célja ezzel szemben az volt, hogy összegyűjtse, milyen megoldásokat alkalmaztak a hazai emberierőforrás-menedzsment területén, milyen feladatokat látnak el a szakemberek a gyakorlatban, illetve mit értenek egyáltalán HR alatt a szervezetek.

Emberierőforrás-gazdálkodására vonatkozó stratégiával a válaszadók fele rendelkezik. Negyedük azonban nem, és nem is tervezi azt. Ebből arra lehet következtetni, hogy másfél évtizeddel a rendszerváltást követően is vannak olyan szervezetek, amelyek az emberierőforrás-gazdálkodást nem tartják stratégiai területnek, azaz a munkavállalókkal, mint erőforrással valé gazdálkodást nem gondolják stratégiai kérdésnek.

Azon a válaszadók, akiknél működik valamilyen rendszeresen alkalmazott toborzási és kiválasztási folyamat, átlagosan háromféle toborzási csatornát vesznek igénybe a munkaerő-keresésre. Ezek közül a vezető szerepet az internetes toborzás vette át a korábbi években egyeduralkodé nyomtatott sajtébeli hirdetésektől. Gyakran alkalmazott megoldés a belső toborzás is, hiszen a szervezet biztonsága többek között a munkatársakkal szembeni bizalmon is alapszik. Kisebb arányban vesznek igénybe a cégek külső szolgáltatékat, ami jelezheti a HR-szolgáltatékkal szembeni bizalmatlanságot, de azt is, hogy a fejvadász cégek legtöbbször vezetők kiválasztásban segítenek.
További részletek: FigyelőNet
(M-T Munkaügyi Tanácsadó Iroda)