A gazdagok egyre gazdagabbak lesznek, a szegények pedig egyre szegényebbek, mert a múltból felhalmozott vagyon gyorsabban növekszik, mint mások bérből megkeresett jövedelme, így egyre nagyobb lesz az egyenlőtlenség azok között, akiknek vagyonuk van, és azok között, akik a havi keresetükből élnek. A vállalatok potentátjai szeretik azt hangsúlyozni, hogy a “jövedelmi egyenlőtlenség már nem jelentős probléma” vagy hogy a “középosztálybeli amerikainak nagyobb a vásárlóereje, mint eddig valaha,” de a valóság ezzel szemben még a világ “legpompásabb” nemzetgazdaságában is másképp fest.
Az emberek többsége egyetértene azzal, hogy a középosztálybeli, havi fizetésükből eleve nehézkesen kijövő polgárokat nem adóztassák nyomorba adóztatni. Mégis pont ez történik, tömeges méretekben.
7,5 millió gyermektelen amerikai állampolgár csúszik évről-évre egyre mélyebben a szegénységbe, mert a szövetségi törvények értelmében jobb adózási sávba esnek a szűkölködő gyerekes családok.
A három gyerekkel rendelkező családok 6269 dolláros adókedvezményt kapnak, vagyis ha keveset keresnek, tulajdonképpen nem kell semmit adózniuk a jövedelmük után. A körülbelül ugyanannyit kereső gyerektelen polgároknak viszont csak 506 dollár az adókedvezmény. Nekik tehát jócskán kell adózniuk a szerény jövedelmük után, vagyis kevesebbet visznek haza.
(Piac és Profit)