Maros Zoltán, a Meló-Diák Iskolaszövetkezet vállalkozási igazgatója a lapnak elmondta: olyan sok az állásajánlat, hogy alig tudnak elegendő diákot toborozni.
A diákmunka-hirdetések között egyre több a gyári összeszerelői, az operátori, az árufeltöltői és a pénztárosi állás is.
A leginkább az elektronikai összeszerelő cégeknél vehető észre a változás: a gyártósorok mellett egyre több a tanuló, dacára annak, hogy ezek a cégek korábban alig-alig alkalmazták az olcsóbb, ám szerződéses vagy állományban dolgozó alkalmazottaknál kevésbé megbízhatónak vélt diákmunkaerőt. IT-s munkakörökbe ugyanakkor lényegében képtelenség tanulókat toborozni.
Van olyan diákszövetkezeti cég, amelynek egy év alatt 30 százalékkal emelkedett az árbevétele a megnövekedett diákmunkaerő-keresletnek köszönhetően. Ez és a diákszövetkezetek versenye közben a diákok órabéreit is feltornázta.
Pár évvel ezelőtt az is örülhetett, aki fizikai munkakörben 700 forintot kapott óránként, ma már a diákmunkára jelentkezők csupán 30 százaléka vállalná el a munkát 700 forintos órabér alatt - legalábbis ez derült ki az IFUA Horváth&Partners nem rég készített felméréséből.
Budapesten 760, míg vidéken 720 forint körüli órabért várnak el a diákok.
Hegedűs Csaba, a Prohuman Diákmunka vezetője szerint a tanulók már átlagosan 15-20 százalékkal többet keresnek, mint a minimálbér.
Marosi Zoltán pedig arra hívta fel a figyelmet: hogy mivel a fizikai munka kevésbé népszerű, ezekért a munkákért a cégeknek valamennyivel többet kell ajánlaniuk, ha azt akarják, hogy valaki elvállalja.
Marosi arról is beszélt a lapnak, hogy mára már megszűnt az a gyakorlat, hogy a diákok a piaci átlagnál olcsóbban vállalnák munkát egy-egy cégnél, csak azért mert az jó nevű és jól mutat az önéletrajzban. Ha van más lehetőség, ahol többet fizetnek, inkább oda mennek.
Hegedűs Csaba szerint ma már a tanulók fele dolgozik diákmunkásként tanulmányai utolsó két évében, mégpedig a szakirányának megfelelő ágazatban tevékenykedő cégnél.
(Portfolio)