MunkaÜgyes.hu (Munkaügy, Hr, Munkavédelem, Munkajog, Bérszámfejtés)

A szabadság kiadása idõpontjának meghatározásánál a munkavállaló és a munkáltató szándékainak összehangolására indokolt törekedni. Ennek érdekében a törvény viszonylag tág teret enged az érintett felek egyeztetésének. Bizonyos sarokpontok kijelölését persze nem lehetett megkerülni. Azok a munkáltatók, ahol üzemi tanács is mûködik, nem hagyhatják figyelmen kívül azt a törvényi elõírást, hogy éves szabadságolási tervüket döntés elõtt az üzemi tanáccsal véleményeztetni kell.

A szabadság idejének meghatározása

Az egyik ilyen generális szabály, hogy a szabadság kiadásának idõpontját - a munkavállaló elõzetes meghallgatása után - a munkáltató határozza meg (a munkavállalói igények meghallgatása egyébiránt a munkáltatót terhelõ együttmûködési kötelezettségbõl is következik), ami sok helyütt bizonyára egyenlõ azzal, hogy a munkavállaló igényeit messzemenõen figyelembe veszik . Ugyanakkor a szabadságok ütemezésénél e passzus révén többé-kevésbé a munkaadó is érvényesítheti saját gazdasági érdekeit.

Az alapszabadságnak meghatározott részével saját belátása szerint a munkavállaló rendelkezzeik. Az alapszabadság egynegyedét ugyanis - a munkaviszony elsõ három hónapját kivéve - a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelõ idõpontban köteles kiadni. Erre vonatkozó igényét a munkavállalónak a szabadság kezdete elõtt legkésõbb tizenöt nappal be kell jelentenie. A 2007. évi rendes szabadság kiadásakor alkalmazandó elõször az a szabály, hogy ha a munkavállalót érintõ olyan körülmény merül fel, amely miatt a munkavégzési kötelezettség teljesítése számára személyi, illetõleg családi körülményeire tekintettel aránytalan vagy jelentõs sérelemmel járna, a munkavállaló errõl haladéktalanul értesíti a munkáltatót. Ebben az esetben a munkáltató az alapszabadság egynegyedébõl összesen három munkanapot - legfeljebb három alkalommal - a munkavállaló kérésének megfelelõ idõpontban, a tizenöt napos bejelentési határidõre vonatkozó szabály mellõzésével köteles kiadni. A munkavállaló a munkáltató felszólítása esetén a körülmény fennállását a munkába állásakor haladéktalanul igazolni köteles.

A jogszabálynak ez az elõírása azt jelenti, hogy a munkavállaló 25. életévének betöltéséig 5, 28 és 37 éves kora között 6, 37 és 45 éves kora között 7, 45 éves kora után pedig 8 nap szabadságával saját maga rendelkezik, pontosabban ennyi nap szabadságának az idõpontját maga határozhatja meg. (Persze csak akkor, ha legalább tizenöt nappal korábban szól, mint ahogy a szabadságát ki akarja venni.)